BWM Honvédelmi nevelés, hadisírgondozás Bárdi-Farkas Beáta intézményvezető-igazgató helyettes írása   STA VIATOR HEROEM CALCAS Állj itt meg vándor, hős porait taposod!       A BWM alapítójának szívügye a Hazaszeretetre és Honvédelemre való nevelés, melynek keretein belül 2019 tavaszán az Ezeréves határnál Ojtoz településen segítettünk a hadisírok gondozásában. Halottak napjához közeledve, fontosnak tartottuk, hogy a MATASZ-VME felhívására, a BWM tanulói külön felkérésre, Hadisír gondozásban vegyenek részt Veszprémben a vámosi úti temető katonai sír parcellájában. Köszönjük apródjainknak és tanáraiknak, hogy őszi szünet ellenére, önként vállalták a feladatot! Büszkék vagyunk rájuk! A ma Európában élő fiatal generációk számára szerencsére csak a tankönyvből ismerős a háború borzalma. Különösen fontos, hogy megértsék, az előttük járóknak szörnyű véráldozatot kellett hozni a békéért, a hőseinkre emlékezni nemcsak az utókor parancsa, hanem az utánuk következő nemzedékek miatt is kötelességük. Arra tanítjuk a BWM apródjait a Honvédelmi nevelés során, hogy a közösségi emlékezet az, ami megkülönböztet és össze is kapcsol minket más emberekkel, hiszen a tömegek, akik átélték a háborúkat, nem csupán résztvevői, hanem szenvedői is voltak. Felejteni nem, csak megbocsátani kell. Ezért az egyetlen út, az emlékek méltó megőrzése, töretlen ápolása lehet, ami feloldozást hozhat, békévé oldhatja az egykori gyilkos konfliktusokat. Óriási jelentősége van annak, hogy a fiatalok megemlékeznek az elődeikről, a BWM tanulói elmélyült gondoskodásukkal tisztelegnek hős katonáink fejfáinál. Cselekedetük segít nekünk abban, hogy magunkba zárva mondhassuk el mi is azokat a fohászokat, amelyeket a honban vagy idegenben nyugvó hősökért mondtak nagyszüleink, és az akkor még gyermek szüleink, rettegve az életükért. Diákjaink így viszik tovább a megtisztulás virágait, segítik az utánunk következő generációkat is, hogy így adják meg a tiszteletet az előttük példaként szolgáló magyar hős honvédek számára. A veszprémi katonatemetőben nyugvók – a milliónyi első és második világháborús társukhoz hasonlóan – soha nem térhettek vissza otthonukba. Szüleik, feleségeik gyermekeik egy szűkszavú táviraton kívül semmit nem tudtak meg halálukról, sokszor jelöletlen, hideg sírjukban fekszenek a mai napig. Ezért a Hős Honvédeink nevében is, köszönöm a MATASZ-nak, hogy fenntartják és ápolják elhunyt bajtársaik emlékét a sírok gondozását a BWM apródjaival közösen. „Nyár vala, arany napsütés, Piros pipacsok. Magyar határban véres aratások És sok szép halott.” Juhász Gyula: Halotti...