Szülői vélemény a Honismeret tantárggyal kapcsolatban A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola Gimnázium Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola nagy hangsúlyt fektet a honismereti és ezzel összefüggésben a honvédelmi nevelésre, ezért szívesen osztjuk meg az olvasó közönséggel az alábbi szülői véleményt. Bernáth Adrienn és Petróczi István szülők levele   Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola Bárdi-Farkas Beáta igazgatóhelyettes, intézményvezető Balatonfűzfő Nike krt.2/3. 8184 Tisztelt Intézményvezető Asszony! Örülünk, hogy az Apród-programmal végre valami elindult a gyerekek magyarsággal kapcsolatos földrajzi, fizikai, történelmi ismereteinek a bővítésével kapcsolatban. Egyik fiunknak is tetszik a program. Évek óta nagyon érdeklődik a magyar történelem iránt. Ezzel nincs egyedül, más korabeli gyerekek közül sokan kíváncsiakká válnak, amikor pl. a nagypapa vagy otthon a szülők történeteket mesélnek. A kisfiúkat természetesen legjobban az ősi lovas harcmodor, várjátékok, a világháborúk érdeklik. Sokuk számára az Apród program nyilván nagyon érdekes lesz, hiszen lényegében egy szakkör, ahol a gyerek sokat mozoghatnak, barátokat szerezhetnek, társaságban lehetnek, és közben tanulhatnak. A fegyverhasználat révén javul a koncentrációjuk, fegyelmük, kitartásuk, amelynek hatására jobb lehet a tanulmányi eredményük is. Nem ellenezzük a gyerekek felügyelet melletti szakszerű fegyverhasználatát, hiszen ez is olyan, mint a sportlövészet, öttusa, vívás stb., ahol szintén 10 éves kor körül kerül fegyver először a gyerekek kezébe. Kiegészítenénk azonban az Apród-képzést egy új, elméletibb jellegű tantárgy „Magyarságismeret” bevezetésének lehetőségével.  A tantárgyhoz kapcsolódhatna pl. az Apród-képzés és más gyakorlati szakkör pl. néptánc, népi kézművesség stb. Az ötletet az adta, hogy amikor idén irodalomból 3. osztályos fiunk mondákat tanult, elmeséltük neki a magyar történelemből a kapcsolódó részeket is. Annyira tetszett neki, hogy szabad idejében az interneten cikkeket olvasott a tanult témához, és folyamatosan olyan kérdéseket tett fel, amelyekre nem tudtuk a választ. Egyre több dolognak kellett utána néznünk. Az interneten számos elképzelés található a magyar történelem egy-egy eseményével kapcsolatban, de hogy mi történt valójában, sokszor mi felnőttek sem tudjuk, és nehéz állást foglalni a kérdésben. A tantárgy azért lenne fontos, mert hiánypótló. Nem tudunk olyan tantárgyról, amely a magyar kultúrával több tudományterületet érintően is foglalkozna.  Az USA-ban lefolytatott közvélemény-kutatások (Washington Profile) azt mutatják, hogy az amerikaiak mintegy háromnegyede büszke nemzeti hovatartozására, a családok mintegy fele díszíti otthonát nemzeti zászlóval, a járművezetőknek pedig mintegy 15-20%-a helyez amerikai zászlót az autóra. Tízből kilencet büszkeséggel tölt el, amikor hallja az állami himnuszt. A hazafias életérzést a gyerekek már egész kicsi koruktól tanulják a szüleiktől, az iskoláktól, az egyetemektől, és mindezt az egész társadalom folyamatosan erősíti. Nagy szerepet játszik továbbá a tömegkommunikáció, Hollywood hazafias filmjei, cserkész- és más ifjúsági szervezetek. A saját ország iránti szeretete több országban – köztük európai országban (pl. Németország, Svédország, Lengyelország stb.) – is az oktatás része. Magyarországon is történtek kísérletek a bevezetésére, de tényleges siker nélkül. A néphagyományok átadása ma már inkább az iskola feladata, hiszen a szülők és nagyszülők közül sokan már nem rendelkeznek e tudással. Nem engedhető meg, hogy az öregek elvigyék a sírba magukkal a szellemi kincseket, népdalainkat, ősvallásunk maradványait, a hiedelem mondákat, történelmünknek az emlékeit. „Nagyon rossz, hogy a nemzetünk gyökértelen, mert egyre inkább nemzetietlenné kezdünk válni. Egy erős nemzet, aki hagyományait ápolja, azt fegyverrel sem lehet leküzdeni, de a gyökértelen nemzet magától is elbukik. Ezért kellene, hogy a hagyományainkat megéljük…”/Zsigó Kati népi iparművész/ Magyarországon azonban még ma is sokan félreértik és ellenségesen fogadják a magyarságtudat oktatását, pedig az nem jelent elfogultságot. Nem is jelenthet, hiszen a magyarság nemzettudata 19-20.századi súlyos vereségek hatására meggyengült, amelyben a történelemoktatás is szerepet játszott. A nemzeti érzést romboló pesszimista és „örök vesztes” identitást sugalló hamis nézet gyökerei még a Habsburg korszakra visszanyúlnak. A magyar múlt jelentős részének oktalan lebecsülése, sőt elítélése jellemezte az elmúlt évszázadot. Ebből a szerepből azonban ki kell lépnünk és egészséges történelemszemléletet kell kialakítani, mert nem bűn magyarnak lenni. A magyar kultúra ismerete...