Spirit minit

A legtöbb iskolában nem mehetnek be a gyerekek a tanári szobába.

Miért?

Mert a tanárnak pihenni kell, mert fel kell készülni a következő órára, szakmai beszélgetéseknek ne legyen fültanúja, és hasonló dolgokkal magyarázhatjuk, miért nem akarunk beszélgetni a gyerekekkel. Azután a tantestületi értekezleteken panaszkodunk a tanulók fegyelmezetlenségéről, felkészületlenségükről, cigizésről, drogproblémákról. Elvárjuk a gyerekektől, hogy tanuljanak, hogy fegyelmezettek legyenek, hogy mindig tudják, hol vannak az erkölcsi gátak. Mindezeket viszont akkor várhatjuk el, ha megtanítottuk nekik, nemcsak a tananyagot, hanem a helyes utat is. Ha célokat mutatunk, biztatjuk, és lelkünk teljes szeretetével övezzük körül őket.

Engedjük be őket a tanári szobába! Álljunk meg a folyosón beszélgetni, ne rohanjunk el azonnal óra után, adjunk lehetőséget arra, hogy bizalmukba fogadjanak, merjenek a gyerekek kérdezni, természetesen bármiről. Mert ezért vagyok a tanára, nevelője. A gyerekek egyre több időt töltenek az iskolában. Önmagában is túlterheltek, a túlzsúfolt napokat a kötelező testnevelés órák sem oldják fel. Sokkal több időt kellene biztosítani a pihenésre, meditációra, belső elmélyülésre, és a kreatív foglalatosságokra. Nagyon sok információ zúdul a gyerekekre nap mint nap, a média, internet, okos telefonok által, amit felnőttként is nehéz feldolgozni. Nem lehet a gyerekeinket eltiltani ezektől az eszközöktől, számukra már másként nyitott a világ. A mi feladatunk, hogy felnőjünk mi is a technika adta lehetőségekhez, partnerek tudjunk lenni, de tudjunk megállni, leülni és beszélgetni a gyerekeinkkel.

Egyre több iskola foglalkoztat pszichológust. Megoldja-e a problémákat, ha fegyelmezetlen a gyerek, leküldjük a pszichológushoz? Tanárként felmenthetjük-e magunkat, áttolva a problémákat a szakemberre? Természetesen jó dolog, ha az iskola tud alkalmazni pszichológust. Igen, vannak olyan helyzetek, amikor mélyebb lélektani ismeretekre van szükség. Alapvetően azonban én, a tanára vagyok a gyerekkel minden nap, nekem kell éreznem, látnom, hogy mentálisan milyen állapotban van, hol mikor szorul segítségre. Egyre inkább kell a segítség, hiszen otthon sem beszélgetnek a szülök annyit a gyermekeikkel, mint szükségük volna. Legtöbbször kimerül abban -Mi volt az iskolában?-, a leggyakoribb válasz – Semmi. A szülök egy része meg is elégszik ezzel a válasszal, a gyerekben pedig ottmarad a kioldatlan feszültség, mert sajnos vannak megaláztatások, verekedések, kényszerítések, igazságtalanságok.

Természetesen elsősorban a szülők feladata, hogy gyermekeikkel sokat beszélgessenek, és mindig éreztessék, hogy ők a mindenek feletti támaszok, és nincs olyan probléma, amit ne lehetne közösen megoldani. Jó lenne, ha ilyen ideális lenne a helyzet. A szülők tele vannak stresszel, anyagi, magánéleti, munkahelyi gondokkal, mindezek csökkentik azt az időt, amit a gyerekeikkel tölthetnek.

Milyen ideális lenne, ha a gyerekek nem az iskolában töltenék az egész napot, ha legalább az egyik szülő csak fél napot dolgozna. Mivel azonban kevés családban oldható ez meg, sokkal több olyan gyerek van, aki küszködik a problémákkal. Ezért kiemelkedően fontos a pedagógus szerepe, hogy mindig megérezze, mikor van a gyereknek szüksége rá, ne legyen tolakodó, bizalmaskodó, feleslegesen kíváncsiskodó, csak megértő, iránymutató támasz.

Éreztetni kell a gyerekkel, hogy van rá időm, és azokban a spirit minitekben elhangzó információkat nem adom tovább, nem beszélem ki, a bizalmát nem veszíthetem el. Hiszem, hogy ezzel a módszerrel sokkal kevesebb gyomorfájós, lelki gondokkal küzdő gyerek lenne. Nem minden pedagógus alkalmas arra, hogy ilyen kapcsolatot alakítson ki a gyerekekkel. Nem azért, mert nem szereti a gyerekeket vagy túl nagy a leterheltsége, hanem hiányzik belőle a saját belső békéje, lelki nyugalma, mások problémájának befogadó képessége. A gyerekek hamar ráéreznek arra, kit avathatnak a bizalmukba. De mi higgyünk abban, hogy mi ilyen pedagógusok vagyunk, ha a gyereknek szüksége van néhány perc beszélgetésre, ahogy én nevezem – spirit minit-re – legyünk nyitottak, bátorítóak, feloldóak, anyák, apák, barátnők, lelki társak.

József Attilának van egy gyönyörű verssora, melyet szerelméhez írt:

„Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám.”

Ha valakit megszeretünk, nem kell kopognia az ajtón, mert természetes, hogy bármikor ott lehet velünk. Engedjük hát be a gyerekeket a tanári szobába, teremtsünk olyan iskolát, ahol mindig van a gyerekek számára nyugtató szó, dicsérő, mindig együtt érző emberi hang.

A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola tanulói emberi tartást, polgári értékeket, becsületet és toleranciát, lelki értékeket kapnak egy családias környezetben, ahol iskolavezető, tanár és szülő együtt gondolkodik a gyerekek jövőjéről és pillanatnyi boldogságukról.

 

Marossy Ilona

Author: Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola

A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola 2013 őszén indult alsó tagozattal (1-4. osztályig), 2014-2015-ös tanévtől pedig felmenő rendszerben már felső tagozatra is beírathatók a gyerekek. Kiemelten támogatjuk az otthonoktatást, a magántanulói státuszt, az erre a célra kidolgozott távoktatási programunkkal, mind a Magyarországon, mind a külföldön élő gyermekek számára. Beiratkozási információk, hasznos tudnivalók

Share This Post On

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.