Magyar gyereknek magyar bizonyítványt!

Az elmúlt egy évben a szülők sokféle kérdéssel kerestek meg, az egyik a magyar bizonyítvány – külföldi bizonyítvány körül forgolódott.

Társadalmunk biztosítja mindenki számára a szabad iskolaválasztást, vagyis mindenki olyan intézményt választhat, mely életszemléletéhez a legjobban illeszkedik. Választhat nemzetiségi, világnézeti, módszertani, nyelvi, az állami iskolát pedig lakóhelyéhez kapcsolódóan területi alapon. Bárki választhat bármit, semmi nem kötelező, egyet kivéve a tankötelezettséget!

Azonban sok probléma merül fel a nyelvvel és a bizonyítvánnyal kapcsolatban, az alábbi, különböző élethelyzetben élő családoknál:

  1. A bizonyos ideig külföldön élő családok.
  2. A tartósan külföldön élő családok.
  3. A Kárpáthaza leszakadt részeiben élők.
  4.  A kétnyelvű családok.
  5. A Magyarországon élő, magyar anyanyelvű, de a magyar oktatás számukra merev rendszere elől külföldi intézményekbe menekülő családok.

Úgy tűnik, társadalmunk létét veszély fenyegeti, melynek okai igen mélyen keresendők. Patricia Hersch 1999-ben megjelent tinédzserekről szóló könyvében azt írja, hogy a tini törzseknek nincs kapcsolata a felnőtt társadalommal és uniformizálódnak. Ezt fejtegeti tovább a forrásként megjelölt két szerző, azaz megszűnik a diverzitás (a sokszínűség) egymásra kezdenek hasonlítani a gyerekek. Az értékek átadása csak horizontális, vagyis a gyerekek egymás között adnak, a vertikálisan működő átadás a hagyományokon és a kultúrán keresztül megszűnt, ez pedig veszélyezteti az emberiség fennmaradásához szükséges tudás elsajátítását, azaz magát az emberiség létét veszélyezteti.( Forrás: Dr. Gordon Neufeld Dr. Máté Gábor: A család ereje 154-156. oldal)

Mit jelent ez nekem szülőként és iskola igazgatóként?

Azt, hogy az emberiséget alkotó népek, nemzetek hagyományainak, kultúrájának, és ezáltal az emberiség sokszínűségének a megőrzése, és átadása a következő generációnak, magának az emberiség létének a záloga. Amikor arról beszélünk, hogy a magyar hagyományaink és a kultúránk alapján tanítsuk gyermekeinket, ez nem egy sima lózung, amelyet most divatos emlegetni, és nem azt jelenti, hogy letaroljuk mások saját hagyományaihoz és kultúrájukhoz való törekvéseit, hanem azt, hogy ne hagyjuk balga módon helyettesíteni más kultúrával a sajátunkat. Emlékezzünk csak arra, hogy a szocializmusban milyen súlyos károkat okozott az erőszakrendszer pártpropagandája a társadalmunkban, vagy milyen katasztrofális helyzetet teremt a kívülről jövő uniformizáló tinédzserkultúra. Tehát a fő, hogy ragaszkodjunk a sajátunkhoz és ebből táplálkozzunk.

Ez biztosítja a saját népünk, és az emberiség jövőjét is.

A legfőbb feladat tehát az, hogy a magyar anyanyelvű gyermeknek elsősorban a saját anyanyelvén keresztül a saját gyökereit kellene feltérképeznie, a szűkebb és tágabb családi környezetében. A cél, a családi, nemzetségi, nemzeti alapokat elsajátítani, különösen szép és érdekes nyelvünk segítségével, a mondókák, énekek, mesék, játékok által, mint egy anyai öleléssel. Ezután, mikor kicsit nagyobbacska a lurkó, jöhet a külső világ, alsóban mint egy fürdő, majd ötödiktől idegennyelv-tanulással, kisebb-nagyobb utazással, középiskolában 1-2 hónapos cserediák programmal… ha van kedve(!).  Ismétlem: SEMMI NEM KÖTELEZŐ csak a tankötelezettség! A külföldi élet sem kötelező! Nem az az életcélunk, hogy majd külföldön csináljunk karriert, az egészséges az, ha a saját hazánkban tudunk teljes életet élni, de figyelembe vesszük a világ történéseit és rugalmasak vagyunk.

Tehát az optimális az, ha minden gyermek a saját anyanyelvén sajátítja el saját nemzetének a tananyagát, azaz magyar gyerek a magyar irodalmat, magyar nyelvet, magyar történelmet, magyar természetismeretet, magyar fejjel és logikával tanulja a matematikát, kémiát, fizikát, és csak akkor kezd el megmártózni az emberiség nagy közös tudástengerében mikor arra már érett, és fel tudja dolgozni az információkat, képes a kooperációra.

Itt szeretném idézni az önmagát magyar anyanyelvűnek meghatározó híres Nobel-díjasunkat Teller Edét, aki azt mondta, hogy kivételes matematikai gondolkodását a csodásan kifejező magyar nyelvnek köszönheti.  Miért akarná a magyar nyelvet bárki is valami mondvacsinált sértődöttség miatt elhagyni, amikor mások szeretik, kutatják és nagyra tartják? A fentiekben taglaltak vonatkoznak minden más nemzetre is, nem véletlenül van nemzetiségi oktatásunk. Szörnyű tévedés, amikor magyar gyereket nemzetiségi iskolába iratnak a nyelvtanulás miatt, vagy a gyermek más nemzet nyelvén szívja magába az alapokat például Goethét tanulva Petőfi helyett. Ilyenkor a szülő nem a természetes irányultságának megfelelő iskolába járatja a gyermeket, hanem saját, részben kielégített vagy kielégítetlen  vágyait testesíti meg.

Magam is számos hibát követtem el addig, míg rá nem jöttem, hogy első védő nénink élettapasztalatából származó tanácsok nagyon is igazak.

Mik is voltak ezek?

A kisbabát nem érdekli, hogy éppen milyen elegáns helyre utazunk, neki a jól megszokott otthoni környezetben lévő szülei jelentik a nyaralást és a biztonságot. A gyereknek a szülővel eltöltött idő a legértékesebb, ezt nem pótolhatja a bébiszitter vagy játszótárs, akármilyen aranyos is. Semmilyen szuper külföldi környezet sem pótolhatja a hazánkat, ezért a gyermeket nem ajánlatos kiszakítani hazájából, mert így veszélyeztetjük identitástudatát és ezzel egészséges érzelmi, lelki fejlődését.

Ezt, sajnos családostól megtapasztaltuk. Persze ez sem dogma, minden döntésünket alapos mérlegelést követően kell meghozni. Ha már egyszer arra kényszerített minket a sors, hogy külföldön éljünk, akkor hozzuk ki belőle a lehető legtöbbet, úgy, hogy a gyerekek lehetőleg könnyedén vegyék az akadályokat. És az is más, amikor a szerelem szól közbe és a párunk külföldi, ebből is a legtöbbet aknázzuk ki, megint csak ügyelve a gyermekek lelki fejlődésének mélyebb rétegeire. Ezek a kicsik felnőve, az igazi összekötők lehetnek a világ többi részeivel, terjeszthetik a magyar kultúra ismeretét, vagy fordítva, hozhatnak felfrissülést világunkba.

Legkedvesebb példám, a félig olasz kis tanítványom, akinek a Kiskunság az Kiskundás! Egyszerűen tündéri, és mutatja a mesékhez kapcsolódó mély gyermeklélek csillámló folyamát, ahol a kiskondás a Kiskunságon terelgeti kondáját, esetleg a tűző napsütésben! Őszintén hiszek benne, hogy kis nebulóm lelki tartalma megőrzi ráérzését a magyar kultúránk lényegére, és majdan szimpatikus félig magyarként, megkedveltet minket olasz társaságával, ezzel is erősítve az együttműködést a nemzetek között.

Ugyanez a helyzet például a leszakadt országrészekben élő kétnyelvű családokban, ahol a gyermek általában az anya nyelvét használja többet, de az apa nyelvéhez is kötődik.

Tehát mi is legyen ezzel a magyar gyerek – magyar bizonyítvány kérdéskörrel?

Szülőként, ennyi tapasztalattal a hátam mögött, én külföldön is átadnám gyermekemnek az eleinktől megkapott magyar tudást. Iskolaigazgatóként, ismerve a külföldi bizonyítványból eredő számos problémát, csak ajánlani tudom a magyar bizonyítvány megszerzésének lehetőségét is minden érintett számára.

Minden jót kívánok a magyar gyökereink felé vezető felfedező úthoz!

Bárdi-Farkas Beáta

Author: Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola

A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola 2013 őszén indult alsó tagozattal (1-4. osztályig), 2014-2015-ös tanévtől pedig felmenő rendszerben már felső tagozatra is beírathatók a gyerekek. Kiemelten támogatjuk az otthonoktatást, a magántanulói státuszt, az erre a célra kidolgozott távoktatási programunkkal, mind a Magyarországon, mind a külföldön élő gyermekek számára. Beiratkozási információk, hasznos tudnivalók

Share This Post On

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.