Érett már az iskolára? 1. rész

Az iskolaválasztás hajrájában, gyakori kérdés a szülők részéről, hogy

„Vajon érett már a gyermekem az iskolára? És ha nem, akkor vajon érett lesz már akkorra, mikor mennie kell?”

Február eleje van, tavasszal beiratkozás az első osztályba, és az év ezen időszakában a jövendőbeli kis elsősök szülei folyamatosan az iskola témája körül forgolódnak, válogatnak az intézmények között, informálódnak, tájékozódnak. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy szabályozás ide vagy oda, korhatár kérdés pro vagy kontra, nagyon jellegzetes az, ha a gyermek érett már az iskolára, de az is, ha még nem az.

A következő 8-9 hónapban még rengeteget fog fejlődni és változni a gyermek, de a következő jelekre érdemes odafigyelni.

Fiziológiai alapvetések iskolaérettségnél

  • Ha nem éri el a 110 centimétert
  • és a 18 kilogrammot,
  • ha nem indul meg a fogváltás – és vele együtt a csontozat erősödése –,
  • és ha úgy egyébként nem az egészségéről híres, akkor lehetséges, hogy nem kellene még erőltetni az iskola megkezdését, főleg, ha a 6 évet május 31-e után fogja betölteni.

A fiziológiai „megfelelelést” is érdemes figyelembe venni, de az a tapasztalat, hogy az egy-két kilogramm és egy-két centiméter mínusz nem jelenti azt, hogy a gyerek ki fog borulni az iskolapadból. A léc inkább a pszichikai érettség kérdőjeles részei miatt rezeghet majd inkább.

Pszichikai alapvetések iskolaérettségnél

 

Ha a csemete pszichológiailag nem felkészült még az iskolára 6 éves kora körül, akkor az abban nyilvánul meg általában, hogy:

  • ő a renitens az oviban, soha nem akarja azt csinálni, amit „kellene”, minden sorból kilóg, ellenáll,
  • kényelmes, kiszolgáltatja magát, nem öltözik egyedül, ha mégis, akkor lassan, komótosan, ráérősen,
  • kerek-perec ellenáll az iskola témának, kinyilvánítja, hogy nem AKAR menni,
  • egyáltalán nem érdeklik a betűk, nem érdeklik a számok, nem érti, hogy mi az, hogy három körte, meg két alma, az összesen öt gyümölcs,
  • nem szereti a dalokat, mondókákat, és a szereplést sem,
  • utál rajzolni, de olyannyira, hogy ceruzát nem is fog a kezében, ha mégis, akkor látványosan szenved,
  • kizárólag festeni szeret (ez nem kíván olyan finommotoros készséget, mint a rajzolás), semmi más kézügyességet igénylő tevékenységet,
  • nagyon „gyerekes” és szeleburdi még, hiányzik belőle az iskolás gyerekekre jellemző komolyság,
  • nem képes/akar maga körül rendet tartani,
  • okosabb akar lenni, mint az óvónéni.

Ezeket végigolvasva gondolhatnád azt is akár, hogy „hm… ezek alapján vannak olyanok, akik SOHA nem lesznek alkalmasak iskolába járásra”, és bizony nem állsz messze a valóságtól.

Fizikailag minden gyerek képessé válik iskolába járásra, hacsak nincs valamilyen krónikus betegsége, ami rendre megakadályozza ebben, de pszichikai tényezőket figyelembe véve, és jól megfigyelve a gyerekünket, könnyen fény derülhet arra, hogy drága csimotánk egyáltalán nem érett az iskolára, és lehet, hogy soha nem is lesz „érett” a hagyományos, vagy épp átlagos iskolára.

Ha különleges, hiperérzékeny, radarjai vannak, nem tűri a tekintélyelvűséget, önálló gondolatai és kivételes céljai vannak, nem szereti azt a szót, hogy „kell”, meg, hogy „kötelező”, meg, hogy „muszáj”, akkor nem fog beilleszkedni az iskola rendszerébe, és nem azért mert nem képes, hanem azért, mert két olyan építőelemet akarunk ilyenkor összepasszítani, amik ebben a három dimenzióban sosem tudnának összekapcsolódni.

Az iskolaérettség nem intelligencia és nem okosság kérdése. Az iskolaérettség kérdése konkrétan arról szól, hogy képes-e a gyermek mentálisan és fizikálisan az iskolai – nem kíméletességükről híres – elvárásoknak megfelelni.

Arról erősen megoszlanak a vélemények, hogy általában véve a központilag presszionált iskolai elvárások helyénvalóak-e egyáltalán. Amikor annak idején a Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskolát létrehoztuk, akkor az volt a szemünk előtt, hogy a mi iskolánkban a gyerekek az órán is boldogok, nemcsak a szünetben; vidámak és életerősek, nem nyomasztja őket az irreális elvárások tömkelege, közben mégis ugyanolyan okosak és ügyesek, mint más gyerekek, és a tudásszintjük is ugyanott mozog, mint a más iskolákban tanulóké. Közben a szülők is kiegyensúlyozottak és nem rettegnek attól, hogy az iskola agyonnyomja a gyereket, és nekik ehhez még asszisztálniuk is kell. Az a kép, amit annak idején lelki szemeinkkel láttunk, mára megvalósult, hiszen jelenleg, ennek a cikknek a születése idején közel 150 diák tanul a Báró Wesselényiben, Pécselyen, magántanulóként, nappali tagozatosként, egyéni tanrendűként.

Ha fizikailag nem bírja az iskolai nyomást, a koránkelést, a délután későn hazaérést, a délutáni pihenés kimaradását, a túlfáradásból eredő éjszakai rosszabbul alvást – az óvodáskorhoz képest -, akkor az nem egy előremutató jelenség.

Ha lelkileg túl megterhelő számára az, hogy egész nap egy irányba kell figyelni, csendben kell lenni, igazodni kell a tömeghez, be kell olvadni, és kötelező részt venni a feladatokban, akkor az sem egy pozitív élethelyzet, még egy felnőtt számára sem, nem még egy hat évesnek.

Természetesen igaz lehet a mondás, mely szerint „teher alatt nő a pálma”, de ez sem vonatkoztatható mindenkire. Vannak gyerekek, akik előre jelzik, hogy köszönik, a hagyományos iskolarendszerből nem kérnek, már az óvoda nagycsoportjában sem akarnak idomulni az elvárásokhoz, és ők teher alatt nem nőni, hanem törni fognak. Megtörnek lelkileg és fizikailag is. Lehet, hogy ennek „csak” rövidtávon lesznek jelei, és később már semmi gond nem lesz, de ennek mérlegelése már a szülő feladata.

Folytatjuk még további vészjelekkel, és hasznos, fejlesztő tanácsokkal.ű

Hozzánk nagyon egyszerű beiratkozni, és nemcsak első osztályba! Infók a beiratkozásról itt>>

Author: Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola

A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola 2013 őszén indult alsó tagozattal (1-4. osztályig), 2014-2015-ös tanévtől pedig felmenő rendszerben már felső tagozatra is beírathatók a gyerekek. Kiemelten támogatjuk az otthonoktatást, a magántanulói státuszt, az erre a célra kidolgozott távoktatási programunkkal, mind a Magyarországon, mind a külföldön élő gyermekek számára. Beiratkozási információk, hasznos tudnivalók

Share This Post On

3 hozzászólás

  1. Nagyon örülök neki, hogy létezik hazánkban olyan iskola, ahol a gyermek egészséges testi-lelki-szellemi fejlődése a legfontosabb. Nem szabad engednünk, hogy a gyermekeinkből a hagyományos kötelező oktatás biorobotokat neveljen!
    Isten áldjon Benneteket!
    Bálint Csaba
    Rákócziújfalu

    Post a Reply
  2. Az egész család kézműves, és végre van egy iskola, ahol a csöpségünk családcentrikusan tanulhat, nicns az állami hatalmas nyomás rajta. Köszönjük, és alig várjuk szeptembert.

    Post a Reply
  3. Az egyik gyermekemmel épp ez történt: megtörte, betörte az iskola. Egy órányi sírás előzte meg a leckeírást, reggel úgy kezdtünk, hogy “nem akarok iskolába menni”. Sokféleképpen próbáltuk megoldani a problémákat, aztán végül művészeti iskolában kötöttünk ki és most végre jó 🙂

    Post a Reply

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.