A szeretet az égig ér

Novemberi szél fújt az utcán, kabátomat összehúzva siettem. Csak egy pillanat volt, hogy észrevettem az öregembert a kirakat előtt ülve, nyomorékan,  elcsigázottan. Egy műanyag poharat tartott a kezében, lehajtott fejjel várta, hogy valaki pénzt dobjon az edénybe. Valószínűleg napok óta, vagy hetek óta ült ott, már annyira magába fordultan, hogy másodpercek teltek el, amíg észrevette a pénz tompa puffanását a műanyag pohár alján. Nem volt mihez hozzácsörrennie. Ötven forint. Nem volt érzelem az arcán, nem örült, nem nézett kérdőn, miért csak ennyi? Csak egy pillanat volt, hogy mellette elhaladtam. Kabátzsebemből poharába dobtam a pénzt. Már szégyellem, hogy csak ötven forintot.

Advent idejénAdvent idejét éljük. Talán ilyenkor jobban észrevesszük a rászorulókat. Magunk érzelmeiből? Nem csak. Tele van a média a legkülönfélébb lehetőségekkel, ahol segíthetünk. Vihetek cipős doboznyi játékot a Mikulás gyárba, pénzfelajánlást tehetek egy egész napos műsor keretében. Reklámozza magát az  UNICEF, csak telefonálnom kell, és 500 Ft-tal segíthetem a világ szegény, beteg vagy menekült gyermekeit. Híradásokat hallhatunk szegény, vizes, penészes lakásban lakó családokról, gyerekekről, akiknek karácsonykor  nemhogy játék, de még egy tisztességes vacsora sincs az asztalán. Gyűjthetünk műtétekre, daganatos, szívbeteg gyerekek gyógyítására. Tehetünk felajánlást mozgássérültek, nyugdíjasok, határon túliak megsegítésére. A bevásárlóközpontok előtt mindig áll valaki, aki örül, hogy valamilyen tartós élelmiszert vagy egyebet, csokoládét, szaloncukrot adok az alapítványnak, egyháznak, Hare Krisnásoknak.

Valamit mindig adok, egy-egy telefont mindig felhívok, ruhát, cipőt, használati tárgyat odaadom annak, aki hiányt szenved.

Adunk és gondolunk másokra. De álljunk meg egy pillanatra és mélyedjünk el a saját lelkünkben. Néha nézzük meg a saját életünket. Lehet ez bármikor, de Advent idején talán még könnyebb a vizsgálódás.  És akkor egyszer csak érzem a rohanásban is azt a lelki nyugalmat, hogy létezem, és ebben a létben mennyi gyönyörűség van. A mindennapok szépségében ott a családom, a gyermekem és unokáim mosolya, világra csodálkozó kíváncsi tekintetük.  Az együtt kacagás  vidám édes jelenete, az életnek az a bája, amit csak a gyerekek tudnak és adhatnak. És ott van velem a szerelem, a társ, a melegség, a boldogság, a mindennapok rám figyelése. Anyám féltő gondolata a maga megfáradt öregségében. A barátok figyelme, telefonja, segítsége, vacsorája, jó  pálinkás köszöntése. Megállok. Köszönöm. Minden olyan áldás, mely  körbe vesz, melegít, boldoggá tesz. Köszönöm, hogy mindez itt van velem. Köszönöm, hogy mindezt magamban felismertem. Köszönöm, hogy kaphattam jóságot, és pillanatokat, a pillanatot, hogy egy másodpercre megálltam az öregember előtt és adtam. Nem előre megtervezve, nem lelkemet megnyugtatva, csak úgy, mert én ezt a szeretetet kaptam.

S, ha tehetném, a szeretetemet összeraknám, talán az égig érne.

De gondolatban így teszek, és így Advent idején köszönöm, hogy az lehetek, aki vagyok. Gyúljanak ki a fények az öregember felett is. Áldott,  békés, boldog karácsony fényei. Talán égi jel, mert pont ott ült, ahová a polgármester kifüggesztette a feliratot.

Dr. Marossy Endréné

Pécsely, 2015. december.

Author: Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola

A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola 2013 őszén indult alsó tagozattal (1-4. osztályig), 2014-2015-ös tanévtől pedig felmenő rendszerben már felső tagozatra is beírathatók a gyerekek. Kiemelten támogatjuk az otthonoktatást, a magántanulói státuszt, az erre a célra kidolgozott távoktatási programunkkal, mind a Magyarországon, mind a külföldön élő gyermekek számára. Beiratkozási információk, hasznos tudnivalók

Share This Post On

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.