A nemesség kötelez, a kötelesség nemesít

A szülők, mikor iskolaváltás előtt állnak, vagy már utána vannak közvetlenül, esetleg a magántanuló gyermekükkel túlestek az első osztályozó vizsgájukon nálunk, akkor mindenféle kérdéseket tesznek fel nekem és a pedagógusoknak, amelyekre mindig igyekszünk gyors és korrekt válaszokat adni.

Sokszor merül fel kérdésként, hogy mi alapján értékeljük a gyerekeket – tehát mi alapján osztályozunk –, és vajon ez az értékelés reális-e. A későbbiek folyamán más intézményhez csatlakozva nem éri-e őket csalódás amiatt, hogy felül, avagy alul értékeltük őket. Ez a kérdés általában akkor jön elő, amikor a szülők nálunk szembesülnek azzal, hogy az előző iskolában végig kudarcokban részesülő, bukdácsoló gyermek nálunk jelest kap, ugyanúgy, mint a nyilvánvalóan a tantárgy anyagában önfeledten lubickoló, kitűnő képességű társai. Lehetséges, hogy nálunk mindenki ötös, de ha nem is, akkor négyes?

A másik szorosan ehhez kapcsolódó kérdés – ezekből kifolyólag –, hogy „rendes” bizonyítvány-e a miénk, és kompatibilis-e az állami rendszer iskoláinak bizonyítványával.

Induljunk a kályhától!

 

Honnan tudjuk, hogy egy iskola „rendes” iskola-e illetve átjárható-e más állami intézményekkel? Az általános iskolák különbözhetnek egymástól, például a fenntartó miatt, ami jelen pillanatban lehet állami, egyházi, önkormányzati, alapítványi, egyesületi, és így tovább.

A fenntartó azért fontos, mert ő alapítja meg az iskolát, ő határozza meg az iskola számára a célokat és annak elérési útját, de ehhez a feltételeket is ő biztosítja, ellenőrzi és segíti. Nálunk a fenntartó a BANONA.

Az alapításnál a hatóság ellenőrzi, hogy valamennyi, a törvényben előírt feltételnek megfelel-e mind a fenntartó, mind az iskola. Nyilvántartásba veszi az intézményt, és ha minden feltétel teljesült, kiállítja a működési engedélyt, valamint az intézmény számára kiállítanak egy ún. OM azonosítót, amely a mi esetünkben a 202755.

Ez igazolja, hogy az intézmény jogosult köznevelési tevékenységet folytatni és államilag elismert bizonyítványt kiállítani.

Az alapításnál többek között el kell készíteni a Pedagógiai Programot is, melyben meg kell határozni, hogy mely kerettantervet alkalmazza az intézmény.

Ma Magyarországon 12 engedélyezett alternatív kerettanterv van, mi azonban az Állami Kerettantervet választottuk, mivel a tananyag alapelemeiben nem találunk kivetni valót, csak a tanulási út, valamint az általunk alkalmazott módszerek azok, melyek mások, az állami intézményekhez képest. Tehát a tananyag ugyanaz, de ahogyan mi azt tanítjuk, és ahogyan a megismeréshez, befogadáshoz és megtapasztaláshoz vezetjük a tanulóinkat, az a mi saját rendszerünk.

Ebből következik, hogy a mi tananyagunk abszolút és minden esetben biztosítja a zavartalan, intézmények közötti átjárhatóságot. Vagyis, ha valaki hozzánk jár 6. osztályban, és iskolát vált, más, állami intézményben zavartalanul tudja folytatni tanulmányait, mert a tananyag menetében egy-két hetes eltérés lehet, semmiképp sem több hónapos, illetve éves differencia. Nálunk is azt tanulják a 6.-osok, mint máshol, csak nálunk máshogy tanulják. Ez az igazi alternatív oktatás.

A dolog fordítva is működik: bárki, bármilyen állami intézményből zökkenőmentesen és probléma nélkül tud hozzánk csatlakozni.

Az értékelésről – avagy az osztályzásról

Mindezekből adódik az is, hogy követelményrendszerünket az állami kerettantervhez igazítjuk, számonkérésnél ugyanazt az elméleti tudást kell a tanulónak prezentálnia, mint bármely más iskolában.

Természetesen egzakt módon mérjük a gyerekeket, de itt jön a nagyon fontos, lényeges különbség: mi nem egymáshoz képest viszonyítjuk tudásukat, hanem a kerettanterv által meghatározott követelményekhez képest, az érettségi pontrendszerét alkalmazva azzal a kitétellel, hogy a minimum szintet, a feladat nehézsége határozza meg.

Míg a matematika érettségin 25% a kettes, nálunk ez általában 35-50 % között mozog, a feladat nehézségétől függően. Nyilván van olyan összetett feladatsor, ahol a 25% lép érvénybe, de általában a 35-50%-ot célozzuk meg.

A jeles természetesen 90%-tól indul minden tanulónak, akár jó családból jött, akár hátrányos helyzetű.

Ennek ellenére a legfontosabb célunk, hogy a lemaradt, nehéz környezetben élő gyerekeket fejlesszük, és ők is el tudják érni az álom ötöst, valamint, hogy a tehetséges gyerekeket is támogassuk a képességeik minél magasabb nívóra jutásában. De az ötös a 90%-nál kezdődik akkor, ha 90 és akkor is, ha 120 %-os tudása van a tanulónak. Ennél a szintnél az érdemjegyekben már nem differenciálunk, mivel ez a színvonal már alkalmas arra, hogy egészen más céljainkat valósítsuk meg.

Ha egy tanító, vagy tanár jól dolgozik, előfordulhat, hogy a tanítványainak a jelentős része jeles érdemjegyben részesül, attól ez még nem ér kevesebbet a többi iskolában kapott érdemjegynél, sőt ha jó az osztályközösség és egymást is támogatták a gyerekek a tanulásban, azaz együttműködőek és kooperatívak, az még többet ér.

Ez esetben már a fejlettebb, a NAT által meghatározott, magasabb rendű folyamatok valósulnak meg. Segítették egy embertársukat, egymást, együtt dolgoznak, és teljesül jelmondatunk által meghatározott célunk, nemesednek a szó szoros értelmében. Egy szó, mint száz, ugyanaz az értékű az ötös nálunk is, mint máshol, csak a tanulás minősége és eredménye kifinomultabb.

Az otthon ereje

Ami lényeges az egész folyamatban, hogy abban az esetben tudunk segíteni egy tanulónak, ha otthon is megkapja a megfelelő motivációt, és törődnek vele. Ez nem feltétlenül az együtt tanulást jelenti, vagy a szentbeszédet, presszionálást az alulteljesítés, vagy a még jobb teljesítés igénye miatt, hanem a valódi, szeretetteljes odafigyelést és törődést. Amikor a gyerekre a kütyük vigyáznak, jelesül az internet, az a legrosszabb.

A tanulást feltétlenül támogatja a jól és jókor használt IKT eszköz, de ne engedjük, hogy a gyerek beszűkült tudatú függő legyen. Az nagyon veszélyes terep, ha a gyerek úgy jön iskolába, hogy reggel 6-ig „gépezett”, esetleg úgy, hogy a szülő nem is tudott róla, és megdöbbenve tapasztalja, hogy gyermeke agresszív, és kezelhetetlen.

Ugyanez fordulhat elő a korának nem megfelelő tv műsor, mozi film esetén is. A törődés azt jelenti, hogy beszélgetek vele, meghallgatom, hozom-viszem a programjaira, részt veszek életének kis eseményeiben, társasozok vele, együtt kotyvasztunk, sütünk-főzünk, apával bütykölnek, meccsre járnak, kertet ápolunk, veszem a fáradtságot, hogy kieszeljek neki feladatokat, sőt, időt szánok rá, hogy ellenőrizzem az elvégzését és megdicsérjem, akkor is, ha nem tökéletes. Mert az erőfeszítés dicséretre méltó!

Ha kéri, segítek az iskolai feladataiban, támogatom a terveiben, és legfőképpen érzelmi biztonságot, nyugalmat adok neki és következetes vagyok a nevelési elveimben. Igen, szülőnek lenni sok figyelmet igényel, ne sajnáljuk rá az energiát kedves szülőtársaim, higgyétek el, megéri!

Sokszor egyszerű, szerény képességekkel megáldott, ún. „alacsony sorból” divatos szóval élve hátrányos helyzetből származó szülők, akiknek nem adatott meg a lehetőség a diploma megszerzésére, sőt sokszor még az érettségire sem, minden figyelmüket és szeretetüket gyermeküknek szentelik.

Tanulni ugyan nem tudnak gyermekeikkel, mert nincs meg hozzá a kompetenciájuk, de mesét mégis minden nap olvasnak, és nem hagyják magára gyermeküket. Ezek az esetek mindig megmelengetik a lelkemet és megtapasztalom, hogy egy-két év múlva beérik a gyümölcs, a gyerek rááll a megfelelő fejlődési pályára és a középszerűből szorgalom útján jó tanuló lesz, sőt kiváló és így keletkeznek a többi szülő részéről a fenti kérdések.

Minden tanulónak van holtpontja, van, akinek az ötödik osztály, van, akinek a hetedik. Ekkor válik el, hogy lemarad, vagy kiemelkedik a teljesítménye, ez sok esetben az otthoni motivációnak és természetesen a hormonális változásoknak tudható be.

Én személy szerint ritkán kaptam rossz jegyet, de ha ez megesett, anyukám soha nem bosszankodott rajta, lazán annyit mondott, „Nem baj, majd kijavítod”, és lám, az anyai programozás eredménye mi lett, hát kijavítottam. Így megy ez.

A tehetség kérdése

A tehetséges tanulók esetében nagyon fontos, hogy figyeljünk a folyamatos, fejlődésre. A tehetséges gyerekekre nézve egyik nagy veszély az, hogy számukra ingerszegény, kihívásokat nem támasztó környezetben – pl. a tehetségüket nem támogató iskolában – ellustulnak, mert nekik olyan könnyen megy minden, aztán egyszer csak azt veszik észre, hogy a középszerű, ámde szorgalmas átlagosak elhúznak mellettük és ők partvonalra kerülnek. Ha viszont folyamatosan motiváljuk őket, és nem mellesleg kézben tartjuk őket, elképesztő csodákra képesek, és a tehetségük áldásos hatásait felnőtt korukban is tudják majd kamatoztatni!

A magántanulókról

Jó, de mi a helyzet a rebellis magántanulókkal? Most akkor mennyit ér az ő bizonyítványuk?

Ez több mindentől függ. Elsősorban a szülőktől és magától a gyerektől, másodsorban a vizsgáztató intézménytől. A magántanulók helyzete könnyű és nehéz is. Egyrészt könnyű, mert maga határozza meg a tanulási utat, de pont ebben rejlik a nehézsége is, mivel itt kúszik be az önfegyelem és a jelmondatunkban emlegetett kötelesség. A magántanulók kötelességei kiemelten hangsúlyozottak, mivel, ha nem megfelelően felkészült a vizsgára, ebben az esetben a háromtagú vizsgabizottság előtt sajnos „elhasal” a tanuló. Évente kétszer van vizsga, de csak az év végi jegy kerül be a bizonyítványba, a vizsgán bemutatott teljesítmény alapján. Az iskola akkor jár el korrekt módon, ha részletesen tájékoztatja a tanulót a követelményekről, az elsajátítandó tananyagról; továbbá a vizsgaszint mérése reális, az állami feltételeknek megfeleltetett, és a vizsgán a pedagógusok motiváló, érdeklődő, támogató, hovatovább szeretetteljes attitűddel viszonyulnak a vizsgázóhoz.

Maga a vizsga eredménye az érdemjegy pedig a kerettantervnek megfelelő egzakt, a tanuló tudását tükröző értékelés.

A felsoroltak miatt a magántanulók nagyon komoly teljesítményt nyújtanak iskolánkban. Nagy részük jelesre teljesít. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy ezek a gyerekek eleve kiemelkedő képességekkel rendelkeznek, és hihetetlenül felelősségteljesek maguk is és szüleik is.

Vagy magántanárok, vagy maguk a szülők készítik fel őket rendkívüli alapossággal. Ezeknek a gyerekeknek már eleve van valami komoly elfoglaltságuk, amiben szintén professzionálisak, például sportolók, vagy művészeti ágakkal foglalkoznak idejük nagy részében.

Sokan tanulócsoportokban tanulnak szakképzett pedagógusok segítségével, mert ők a kiscsoportos együttműködésben hisznek és kerülik a nagy intézményeket.

Szocializáció

Itt mindig felmerül az intézményi szocializáció témája, a városban és nagy intézményekben szocializálódott szakértők által. Én támogatom a kisközösségi szocializációt, hovatovább rebbelis módon a falusi szocializációt is, sőt, kijelenthetjük, hogy a legfőbb szocializáló erő a család.

A nagy intézményekbe bezsúfoló intézkedéseknek a hátterében a pénzügyi gazdaságosság áll. Sokszor csak a rohanás és a városi elidegenedés erősödik, az oktatás nevelés folyamata pedig iparivá válik. Számomra ez riasztó, és úgy tűnik, hogy a folyamat következményeként, a fürdővízzel együtt szó szerint kiöntjük a gyerekeket is, az udvarra.

Ehhez kapcsolódóan mindig felmerül bennem az is, hogy egy juhásznak, ahhoz, hogy a munkáját el tudja végezni ugyan vajon milyen intézményben kell szocializálódnia talán bizony a Weöres Sándor által megénekelt Birka-iskolában?

A társas kapcsolatok elsődleges tanulási helye, életünk legfontosabb szocializációs terepe a család és az azt körülvevő mikrokörnyezet. Egy kiscsoportos, vagy face to face oktatás pedig mindig hatékonyabb, mint a nagy létszámú, osztálytermes, frontális oktatás. Ezt minden pedagógus tudja.

Mert megérdemlik!

Mindezek tükrében nem lehet csodálkozni, hogy ilyen jól felkészültek a magántanulók. Ezeknek a tanulóknak a vizsgán, topon kell lenni, javításra, módosításra nincs lehetőség a törvény jelenlegi előírása szerint. Viszont egyre profibban, egyre nagyobb rutinnal vizsgáznak, többek között ezért szerepelnek jól a versenyeken és a 8.-os központi felvételin.

Nagyon sok magántanulónkat veszik fel jó nevű gimnáziumokba és ott is megállják a helyüket, viszont fordítva is előfordult már eset, megcsömörlött, egyébként kitűnő tanuló gyerek jött hozzánk, mert másfajta, emberségesebb életszemlélet szerint akart tanulni. Sőt előfordult, hogy tanulónkat felvették nagynevű budapesti top gimnáziumba, de jegyeit 0.9 szorozták csak be, ő ezen megsértődött, és habár évek óta arra készült, hogy ott tanuljon, arra az álláspontra jutott, hogy ez nem az a szellemiség, amire neki szüksége van. Ő inkább marad nálunk és itt végzi el a középiskolát is.

Ezek a gyerekek igenis megérdemlik, hogy érdemeik szerint legyenek értékelve. Mi ezen dolgozunk.

Azt valljuk, hogy „A nemesség kötelez, a kötelesség nemesít.”

Magántanulóink jelentkezését itt várjuk szeretettel>>

Bárdi-Farkas Beáta

Igazgató

Author: Báró Wesselényi Iskola

A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola 2013 őszén indult alsó tagozattal (1-4. osztályig), 2014-2015-ös tanévtől pedig felmenő rendszerben már felső tagozatra is beírathatók a gyerekek, 2016-tól pedig elindult a középiskolai képzésünk is. Kiemelten támogatjuk az otthonoktatást, a magántanulói státuszt, az erre a célra kidolgozott távoktatási programunkkal, mind a Magyarországon, mind a külföldön élő gyermekek számára. Beiratkozási információk, hasznos tudnivalók

Share This Post On

2 hozzászólás

  1. Érdeklődni szeretnék, hogy anyagilag az iskola milyen, mekkora terhet ró a szülőkre? Értem itt az alapítványi díjat, stb.
    Köszönöm!

    Post a Reply
    • Kedves Rika! Iskolánk alapszolgáltatásai költségmentesek. A művészeti képzések tekintetében az állam által kötelezően előírt díjat kell fizetni, ami a mi intézményünkben havi 5000 Ft. A többi díjköteles szolgáltatással kapcsolatban kérem hívja fel az iskolatitkárokat a központi telefonszámon, 06306066176

      Üdvözlettel:

      Bárdi-Farkas Beáta
      intézményvezető
      igazgató helyettes

      Post a Reply

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.