Beiratkozás

Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola

Ahol a tradicionális, családközpontú oktatás, és a 21. század találkozik

Sok szülő régi-új vágya az, hogy olyan oktatási intézményt találjon a gyermekének,

  • ahol – amennyire csak lehet – családias a légkör,
  • ahol személyre szabott az oktatás a gyermek képességeihez és személyiségéhez igazodva,
  • különösen odafigyelünk arra, hogy a gyermek valóban az életre készüljön fel, és életkészségeket kapjon, ne felesleges információtömeget,
  • ahol támogatják a szülőt abban, hogy ha szeretné, maga oktathassa otthon a gyermekét,
  • és ahol a 21. század technikai vívmányai sincsenek kiátkozva, sőt, fontos eszközei a modern és hatékony oktatásnak.

A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskolának nagyon fontos célkitűzése az, hogy összehozza a hagyományokat és a nagyon harmonikus családi, természet-közeli oktatást a modern vívmányokkal, már kisiskolás kortól kezdve.

Válassz az alábbi lehetőségek közül (a linkek új ablakban nyílnak)

A gyermek bejár az iskolába, Pécselyre>>

Távoktatás, virtuális iskola a Báró Wesselényi iskolában>>

Külföldön élő magyar családoknak szervezett távoktatás, virtuális iskola a Báró Wesselényi iskolában>>

18 hozzászólás

  1. Tisztelt Igazgatóság !

    Nógrád faluban lakunk, a Börzsöny lábánál csodálatos környezetben feleségemmel és négy drága gyermekünkkel . Feleségem rajz tanárnő ,jómagam pedig aranyműves vagyok.
    Szeptembertől szeretnénk a két nagyobb gyermekünket otthon tanítani, Bendegúz 5. osztályos lesz, Hédike 3-os lesz . Bendegúz 2013 második félévében magántanuló volt, de nagyon megterhelő volt tartani az iskolai tempót. A gyermeknek nagyon jót tett az otthonlét !

    Hintalan László Úr előadása rendkívül mód felkeltette az érdeklődésünket az élet iskolával kapcsolatba , így reménykedünk abban, hogy van megoldás hosszútávon az otthontanulásra.

    Várjuk szeretettel az információs anyagokat az iskoláról, beiratkozási és tanulási feltételekről.

    Üdvözlettel.:
    Kucsera Balázs

    Post a Reply
    • Kedves Balázs!
      Nagyon örültünk a levelednek és nagyon meg is hatódtunk rajta, mivel megéreztük belőle milyen mélyen szereted kis családodat.
      Valóban csodás környezetben élhettek, a Börzsöny ritka természeti szépség.
      A többi szülő tapasztalata is az, hogy az otthontanulás könnyebbé teszi a gyermekek életét, főleg, ha az anyuka is tanító. Egészen gyors a tanulás útja, a megértés pedig optimális.
      Ősztől tervezzük a felső tagozat és a gimnázium indítását. Így a gyerekek 6 évesen lépnek be és 18 évesen lépnek ki az intézményből.
      Azt jó lenne tudni, hogy regisztráltatok-e már, mert a hírleveleket csak ebben az esetben kapjátok meg. Beiratkozás – Amikor a gyerek külföldön él – Regisztráció – Kérem a további információkat
      A környéketeken Nagymaroson szerveződik tanulócsoport, amihez lehet kapcsolódni.

      Minden jót kívánunk nektek:

      Bárdi-Farkas Beáta igazgató

      Post a Reply
      • Én azt szeretném kérdezni, hogy a gyermekközösség nem hiányzik a gyerekeknek, az iskolai élet?
        A másik, hogy nálunk már a házifeladattal is probléma volt sokszor, és külön tanárnővel jobban működött.
        Azért ez a sok kérdés, mert megoldást szeretnék találni, a mostani iskolával mi sem vagyunk megelégedve, viszont Budapesten lakunk, nem tudnánk bejárni.
        Összesen 3 gyerekünk van, az egyik, aki még csak 4 éves, folyamatos mozgásfejlesztésre szorul, azt sem tudom hogyan lehetne ott a környéken megoldani…

        Post a Reply
        • Kedves Eszter!
          Mint szülő, és mint magántanuló gyermek anyukája, annyit szeretnék neked elmesélni, hogy mi is úgy jártunk az első iskolával, hogy a gyerek zombiként hazavergődött, ebédelt, kicsit bámult ki a fejéből, majd jött a két órás leckeírás. Első osztályban, még ősszel, az első félévben…
          Hát én akkoriban minden voltam, csak nyugodt nem. A gyerek túl volt terhelve, és még én is tetéztem a bajt azzal, hogy már a lecke mennyiségének felmérésétől kiborultam, és sokszor voltam türelmetlen, mert azt éreztem, hogy vagy félreismertem a gyerekemet, és addig hiába voltam büszke rá, hogy mennyire okos, most lám, kiderül, mennyire buta, hiszen mások egy óra alatt is készen vannak a leckeírással. És akkor ezek a mindennapi érzelmeim voltak. Senkinek sem kívánom.

          Nagyon hosszú kacskaringós utunk után, végre megnyílt ez az iskola, és végre olyan iskolába írathattam a gyerekemet, ahol támogatják azt, hogy a gyerek TÉNYLEG a saját ütemében haladjon.

          Kívülről nézve a mindennapos tanulásunk hasonlít arra a szituációra, mikor anno a leckét írtuk. Ugyanúgy ülünk egy kupacban, én motiválom néha a gyereket, segítek neki, magyarázok ha kell, és igyekszem fenntartani a figyelmét, amikor kell.

          De belülről nézve ég és föld a két dolog.
          1.) Egyikünk sem idegbeteg.
          2.) A gyerek nem 7 órás távollét, lezsibbadás, fárasztó nap után ül neki valóban tanulni – mert nagyon sok mindent annak idején is én tanítottam meg neki, mert az iskolában saaaajnos nem futotta erre az erőforrásokból… -, hanem frissen, kipihenten, jóllakottan, jókedvűen.
          3.) Én igazából nem tanítom neki az anyagot, hanem tanítom tanulni. Hagyom, hadd fedezze fel maga. Ha lassan megy, akkor lassan megy, nincs előírás, hogy mennyi idő alatt kell végezni, és ha több napra is széttagolódik, akkor nincs gond.
          4.) Ha magyarázni kell, akkor magyarázom így, úgy, amúgy, és mindenféleképp, és nem kell figyelembe vennem azt, hogy mit mondott a tanítónéni, és, hogy ő azt mondta, hogy az csak úgy jó…
          5.) Ha 10 perc után fárad el, akkor 10 perc után szünetet tartunk, ha másfél óra után fárad el, akkor még szünet sem kell, mert ennyi idő alatt végzünk.
          6.) A gyerek klasszikus értelemben napi 1-2 órát tanul, a hagyományos tanítási módszer szerint viszont 7-8 órát kellene tanulással töltenie. Az eredmények viszont ugyanazok. Akkor vajon melyik a jobb módszer?
          7.) A gyerek, NEM klasszikus értelemben, élete minden percében tanul, és szerintem arra kell figyelnie egy otthonoktató szülőnek, hogy minden kérdésre úgy válaszoljon egy 7-8 évesnek is, mintha egy 21 évesnek magyarázná, csak épp 7-8 évesnek megfelelő szófordulatokkal. Ha valami nagyon bonyolult kérdést tesz fel a gyerek, akkor utána lehet nézni a válasznak az interneten, akár együtt is!

          Még tudnám sorolni, de biztatásként még azt tudom elmondani, hogy már most látszik, hogy nálunk a 2.5 éves kistesó óriási előnyt fog élvezni az által, hogy lesz egy sémája arról, hogyan lehet valóban hatékonyan tanulni, és előnyben lesz az által is, hogy alsó tagozatban ő már kapásból magántanulóként fog kezdeni!

          Tehát igazából, ha vannak kistestvérek, akkor a magántanulóság nem egy gyerekről szól, hanem mindegyikről egyszerre, akkor is, ha igazából csak az egyikükkel ülsz le célzottan. A többiek oda fognak ülni mellétek :).

          Rita

          Post a Reply
  2. Kedves Eszter!
    Az a tapasztalatom a szülői elbeszélések alapján, hogy a gyerekek legtöbbjének van saját baráti köre, ami nem mindig azonos az iskolai osztályközösséggel (sőt!). Az iskolában homogén korú csoportok vannak egy osztályban vagy csoportban, míg azokban a kisközösségekben, ahol a mi tanulóink élnek különböző korú, de hasonló típusú gyerekek vannak együtt. Érdekes, hogy megfigyelhető a fokozott együttműködés és a kisebbek támogatása, segítése, valódi barátságok alakulnak ki, agresszió nélkül. A szülők is összetartanak, segítik, támogatják egymást, programokat szerveznek, sokszor tanítják egymás gyerekeit, vagy vigyáznak rájuk, együtt járnak sportolni, mozogni, színházba, rendezvényekre, baba-mama klubokba, mozgásfejlesztésre! …. stb. Egyszóval VAN KÖZÖSSÉG!
    Persze vannak “magánzók” is, nekik különféle okokból ez a megfelelő.
    Házi feladat? Hát ez az! A gyerek az iskolában van egész nap, de neked még tanárt kell fogadni, hogy tudjon is valamit. Akkor minek van az iskolában? Természetesen sok gyereknek az iskolai oktatás a megfelelő, de nem mindnek! Lehet, hogy a te gyermeked igényli, hogy valaki figyeljen rá, megdicsérje, törődjön vele, átnézze, hogy mit tud, támogassa napi szinten a tanulásban, és ne egy legyen a sok között.
    Tanulni otthon is kell, de hogy hogyan és mikor, azt közösen döntitek el. Én azt szoktam ajánlani, hogy a tanulás rendszeres legyen, minden napos, de ne tartson 2 óránál tovább, és be kell iktatni egy kis pihenést is. Csak gondolj bele! Napi 2 órát figyelsz a gyerekedre! Most megteszed, vagy benne vagytok a darálóban? Alsós gyereknek nyugalomra van szüksége, nekem még úgy tanították réges-régen, hogy délben már otthon kellene ebédelnie és délután még egy kicsit szundítania.
    Tesók is vannak? Az csuda jó! Van áthallás, azaz mire a legkisebb eljut a Nemzeti dalhoz már kívülről fogja fújni. Ők azok, akiknek nagyon könnyen megy a tanulás, mert vagy ellesik (elhallják) a nagyoktól, vagy a nagyok játszanak velük tanítósdit. A lényeg, hogy alsóban rávezessük a rendszerességgel a gyerekeket arra, hogy hogyan és honnan tudnak információhoz jutni és azt hogyan tudják alkalmazható tudássá alakítani. Azaz megtanítjuk őket önállóan tanulni! Mindenkit a maga módján. Ehhez persze szívesen adunk segítséget.
    Remélem olyan, hasznos támpontokat tudtam adni, melyek segítenek neked a döntésed meghozni. 🙂

    Post a Reply
  3. kedves Mindenki!
    Mi nemetorszagban elünk es erösen erdekel bennünket a tema. A kisfiam 11 eves, es ö igenyelne ha valaki elmagyarazna dolgokat, de ide ebben az iskolaban minden nap ugy jön haza hogy “büdös Suli” es stb….Tanacstalan vagyok melyik format is valaszuk segitenetek.? KöszönömAmugy Levente fiam erösen erdekli az autost´zereles szakma es minden ami evvel kapcsolatos de mint egyedül allo anyuka ebben nem igazan tudok segiteni neki, hisz meg ferfi ismerösünk sincs aki hozza tudna szolni a temajahoz.Elöre is köszönöm a valaszt.Kati

    Post a Reply
    • Kedves Kati!

      Megértem a problémádat, de a te helyzeted egészen különleges, mivel egyedül neveled a kisfiadat. A gyermek számára biztosan jó lenne az otthontanulás, ha az iskolában diszkomfort érzése van, csak az a kérdés, hogy a felügyeletét hogyan oldod meg, és van-e olyan közösség, ahová csatlakozni tud (pl. sportcsapat). Valamint az is kérdés, hogy a családi pótlékhoz kell-e minden éveben a helyi iskolalátogatási igazolás.
      Ha ezek megoldottak, távoktatási programunkkal segíteni tudunk a felkészülésben, és a vizsgák sikeres letételében. Tapasztalatunk szerint a szülők nagyon lelkiismeretesek és a gyerekek megalapozott tudással érkeznek. Általában van egy pont, valamilyen történés hatására, amikor elfogy a türelme a szülőnek és úgy dönt, hogy az otthontanulást választják. Sok esetben a napi stressz az, amit a család már nem tud tolerálni, az utazgatás, a daráló, az egész napos hercehurca, vagy egy verekedés, érzelmi vagy fizikai bántalmazás, tanulmányi alulteljesítés. Mindez megszűnik egycsapásra, de egyet mindenképpen figyelembe kell venni, azt, hogy a vizsgákra nálunk is fel kell készülni. Ami nem mindegy, hogy mi maximálisan támogatjuk a gyerekeket a legnagyobb odafigyeléssel.
      Amit még ajánlok, ha ezt az utat választjátok, hogy a fiadat írasd be technikai versenysportra, pl. gokartversenyzésre, így az érdeklődősét ki tudja elégíteni, és délelőtt is tud edzeni. Mire 7-8 osztályos lesz, a fizika-kémia-matematika-informatika fontos lesz a számára és jobban elmélyül benne, ebben biztos lehetsz.
      Remélem tudtam segíteni, további jó gondolkodást!

      Post a Reply
  4. Kedves Bárdi-Farkas Beáta!

    Mi is Németországban élünk, a fiúnk most járja az első osztályt. Nagyon lelkes, szereti a matekot, és most az írás a kedvence. Itt először nyomtatott betűkkel tanulnak írni, most jött a kézírás. Szeretném, ha fiam nem csak németül tudna írni és olvasni, hanem magyarul is. Viszont tanácstalan vagyok, hogy hogy kezdjem a magyar nyelvre oktatni. 2 éve élünk lassan Németországban és még 2 évet itt fogunk tölteni. Nem szeretném, ha magántanuló lenne, csak annyit, hogy elsajátítsa magyarul az olvasást és az írást (cs, ty, ly, gy, sz, ú, ő, ű, á, í betűket). Az én végzettségem közgazdász, tanításhoz abszolút nincs érzékem és azt sem tudom, hogy mivel tudnánk elkezdeni a magyarul történő itthoni oktatását. Tudnának ebben is segíteni, illetve valamilyen útmutatást nyújtani? Még van egy kislányom is, aki jövőre lesz elsős. Köszönettel: Schwerlihovszki Annamária

    Post a Reply
    • Kedves Annamária!

      Nem kell kivenni a gyerekeket az iskolából, szimultán is lehet Mo.-on végezni magántanulóként az iskolát. Én ezt azért szoktam ajánlani, mert ha a gyerek hazatér és itthon szeretne majdan állami egyetemre járni, vagy akár középiskolába, sajnos honosíttatni kell a bizonyítványát, ami azt jelenti, hogy visszamenőleg osztályozó vizsgákat kell tennie különböző tárgyakból mert eltérő az oktatás. Érelemszerűen a magyar nyelv a legproblematikusabb. Mi is éltünk külföldön, tudom, miről van szó. Az írásnál ugyanez a probléma. Az akkor elsős fiam írt és olvasott, a nagybetűs írás totál tönkretette a gyöngybetűs írását, a mai napig csak nyomtatott betűvel tud írni, mint ahogy a németek, osztrákok jelentős része. A német ragasztós eljárással ír, nem rendes folyóírással, elmondhatjuk, hogy a magyarok ebben professzionálisabbak. Ajánlom, hogy a betűelemekkel kezdjetek, pont úgy, ahogy te tanultad, vegyetek egy írásmunkafüzetet és csináljátok végig. A nyelvtanhoz az ezer éves 🙂 Mosó masa mosodáját ajánlom. Egyszerűen tündéri és minden benne van amire 2. osztályban szükség van. Ajánlom a Mozaik gyönyörűséges 2. osztályos olvasókönyvét, ami évkörösen dolgozza fel a tananyagot, olyan mint egy mesekönyv. Legalább 3 verset tanuljatok meg belőle, egyet ősszel, egyet télen, egyet tavasszal. Nagyon fontos!: énekeljetek magyar népdalokat!
      Dióhéjban ennyit, és egyébként szívesen segítek bármiben, telefonszámom a honlapon megtalálható!

      Post a Reply
      • A lányom most 4.-es, nagyon leterheli az iskola. Jo jegyei vannak, de nagyon lassan ír, és ezért lemarad, és ez zavarja is. Néhány tanár bánásmódja miatt nem akar iskolába járni. Az iskola mellett gyógytornára, logopédiára, és egyéb fejlesztésre kellene járnia, amire nincs nagyon így ideje a sok házi feladat, és a lassúság miatt…mellett a zenében is nagyon tehetséges.
        Ezért gondoltam, ha egy évig minimum magántanuló lenne, akkor megcsinálhatnánk a fejlesztéseket, talán változna a lassú tempó, és így folytathatná a régi rendszerben, de lehet, hogy akkor már nem is akarja…ezeken gondolkozom…

        Post a Reply
        • Eszter, ez jó gondolat!
          Ahogy nőnek a gyerekek, úgy csökkennek közöttük a kezdeti különbségek, de azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy általában középiskolában tudnak nagyot változni a gyerekek, új környezetben, új tanárokkal, új diáktársakkal, tiszta lappal indulva.

          Ha csak egy évre veszed ki a lányodat, majd visszamegy ugyanoda, ugyanabba a közösségbe, ugyanabba az osztályba esélyes, hogy vissza fog esni több szempontból is, de lelkileg biztosan. A környezet nem fog akkorát fejlődni, mint amekkorát a lányod fog az alatt az egy év alatt, és nagy esélye van, hogy nem is akarod majd visszaküldeni oda :).
          Szóval ez nagyon jó és komfortos gondolat, hogy “csak egy évre venném ki”, de a tapasztalatunk az, hogy körülbelül két hét múlva már látja a szülő, hogy ha lehetséges, akkor soha többé a régi/normál/állami iskola.
          Ezt szülőként is és az alapítvány elnökeként is fontosnak tartottam elmondani, a tisztánlátás végett 🙂
          Vidi Rita

          Post a Reply
  5. Kedves Bárdi-Farkas Beáta!
    Most olvastam a hírlevélben, hogy az iskola alapfokú művészeti intézmény is lesz. Ezt csak a bejáró gyerekek tudják igénybe venni, vagy valamilyen módon megoldható a magántanulók művészeti képzése is? Előre is köszönöm.

    Post a Reply
  6. Csodálatos amit itt olvasok az iskoláról…nagyon nagyon szeretnénk ha a kisfiunk is tanulója lehetne az Önök iskolájának, igaz távoktatásban mert messze vagyunk, de csodálatos az a tolerancia, kedvesség emberközpontúság, gyermek szeretet amibe itt betekinthetek. Nagyon örülök, hogy ide “tévedtem”. 🙂 Írtam e-mailt remélem mielőbb válaszolnak, mert nagyon nagyon várom. 😀
    Üdvözlettel: Bea

    Post a Reply
  7. Érdeklődni szeretnék, hogy tudnak-e Budapesten létező magántanulói csoportról, ahol kisebb gyerekek vannak? A nagyobb lányom most kezdte az első osztályt, de röpke 1,5 hónap alatt sikerült odáig jutnunk, hogy ő ugyan nem éli meg traumaként – még – az iskolába járást (pusztán csak nagyon unja az egészet), de én felnőttként már most megrettenek attól, ami az osztályában történik (mind a tanulók, mind a pedagógusok viselkedése kapcsán). A lánykám jól tanul, a közösséget is igényli, de lelkileg – a jelenleginél – egészségesebb környezetet keresnék neki. Az itthon tanulás nálunk biztosan nem megoldás, sajnos, mert az munka mellett nálunk kivitelezhetetlen.
    Köszönettel: Krisztina

    Post a Reply
  8. Tisztelt igazgatóság!
    Schuller Csilla vagyok, 3 gyermek édesanyja. Mi Romániában élünk és érdekelne az otthonoktatás. Iskolát keresünk és az önök iskolája nagyon megtetszett. Írtam emailt, de nem kaptam választ. A nagyobbik lányunk az idén kezdi a negyedik osztályt és szeretnénk ötödik osztálytól kivenni. A legkisebb az első osztályt kezdené, de még nem tudjuk, hogyan szeretnénk, ha kezdené. Érdekelne, hogy hogyan működik a távoktatás, mint magántanuló és mennyibe kerül a tandíj.
    Köszönöm előre is válaszukat.
    Tisztelettel,
    Csilla

    Post a Reply
  9. Kedves Beáta!

    Nagyra értékelem és becsülöm ezt a nem mindennapi iskolát! Remélem, mi is a tanulói közé számláltatunk majd! Olvastam, hogy gimnáziumi osztályokat is terveznek. Már indultak vagy még ezután fognak indulni?
    Még egy kérdés. Sajátos nevelésű igényű gyermekeknek a tanítását is vállalják?

    Üdvözlettel: Krisztina

    Post a Reply
  10. Tisztelt Igazgatóság!

    Az érdeklődésem talán meglehetősen korai, de van okom rá, hogy máris elkezdjem. Négy gyermek édesanyja vagyok. Három nagy már középiskolás, a legkisebb 18 hónapos. A nagy gyerekeim mind nagyon okosak, életrevalók, mégis a jelenlegi iskoláik szinte fojtogatóak, és már sokszor maguk is azt érzik, nincs értelme tanulni, hogy fölösleges. Már az általános iskolában is annyi óráik, és plusz programok voltak, csak azért, hogy 16 óráig az iskolában tarthassák őket, hogy itthon arra a bizonyos házi feladatra már sokszor rá sem néztek. A kérdésem a következő volna: meglehetősen messze lakunk az Önök iskolájától. egyrészt ez akadálya lenne-e annak, hogy ebbe a magániskolába járjon majd, másrészt pedig, a kisfiamat, aki persze még nem is óvodás (amit szintén kihagynék az életéből), lehetne-e eleve magántanuló, s nem iskolaváltással beiratkozni majd, amikor annak eljön az ideje? Én magam sok módszert ismerek az alapok megtanításához, a nagyobb gyermekeim már úgy érkeztek az általános iskolába, hogy írtak, olvastak, a 20-as számkörben jól mozogtak. Meggyőződésem, hogy nagyban tudnék hozzájárulni, ha itthon tanulhatna a gyermekem. (Bár a nagyoknál is tudtam volna erről a lehetőségről)

    Várom megtisztelő válaszukat!
    Üdvözlettel: Bontovics Henriett

    Post a Reply
    • Kedves Henriett!
      Minden gondját megértjük.
      Természetesen lehet nálunk magántanuló a gyermek, ha a törvényi feltételek teljesülnek. Az egyik az, hogy a vizsgákon meg kell felelni, de ez nem szokott gondot jelenteni a szülőknek, főleg nem a negyedik esetében. A másik, hogy a családsegítő és a gyámhatóság véleményét ki kell kérnie az iskolának. Amennyiben rendezettek a család körülményei, a szocializáció és a gyermek felügyelete megoldott, valamint a szülő kompetenciája megfelelő, nem szokták megakadályozni a dolgot. Főleg a szocializáció a vesszőparipájuk, ezért biztosítani kell valamilyen rendszeres gyerekprogramot, például sport, népi tánc, művészeti iskola, bármi. Gondolom, hogy megfelelő kompetenciákkal rendelkeznek az otthonoktatáshoz, Ön és a gyermek is, különben fel sem merülne a kérdés, de . Személyes elbeszélgetés után vesszük fel a családokat az iskolába.

      Post a Reply

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.