Kapcsolat és §

Telefon (iskola): 06-306/066-176

E-mail: info@balatonfelvideki-iskola.com

Postacím:

Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola

OM azonosító: 202755

8245 Pécsely Iskola u. 180.

Már a Facebook közösségi portálon is elérhetők vagyunk.

Link: https://www.facebook.com/bwmiskola

Balaton-felvidéki Nemzeti Oktatási Nevelési Alapítvány

8245 Pécsely Iskola u. 377/1.

Adatkezelési nyilvántartási szám: NAIH-74528/2014.

A balatonfelvideki-iskola.com oldal és minden aloldala szövegét, képeit és videóit kizárólag a Balaton-felvidéki Nemzeti Oktatási Nevelési Alapítvány elnökének írásos engedélyével szabad átvenni, és tovább publikálni az Interneten, vagy bármilyen digitális vagy nyomtatott termékben.

A cikkek, képek, videók átvételéhez szükséges engedély megadásának lehetőségét írásban benyújtott kérelem esetén áll módunkban elbírálni, a legközelebbi kuratóriumi ülésen.

Az írásos engedély nélküli tartalomátvétel esetén az Alapítvány ügyvédje fog eljárni.

Köszönjük a megértést!
Tóthné Vidi Rita

A Balaton-felvidéki Nemzeti Oktatási Nevelési Alapítvány elnöke

5 hozzászólás

  1. Tisztelt Igazgatosag (Alapitok)!

    Tramontano Katalin vagyok.
    Lassan 1 eve, hogy komolyan foglalkoztat az otthonoktatas gondolata. Jelenleg kulfoldon elek csaladommal. Nagy orommel olvastam az Onok honlapjat es nagyon szivesen csatlakoznek es lennek tagja ennek az egyedi kozossegnek/portalnak!

    Ferjem csak angolul beszel en viszont magyarul beszelek a gyerekekhez. Jelenleg angol nyelvu helyi iskolaba jarnak. Nagyon komolyan tervezzuk a hazakoltozest, ha sok minden az almok szerint alakul akar mar par honap mulva sikerulhet!

    A kerdesem az lenne, hogy milyen tapasztalataik vannak az olyan tanulokkal akik egy kulfoldi mindennapi iskolaztatas utan hazakerultek es a csalad az otthonoktatas mellett dontott.? Fiaim 11,10 es 6 evesek. Magyarul nagyon jol beszelnek (de kicsit akcentussal!) , viszont az iras es olvasas nem annyira megy nekik. Vajon tanacsos-e egy ilyen oktatasi modszer elkezdese?

    Nagyon kivancsi lennek arra, hogy mas szulok megprobaltak- e ezt a modjat a gyerekek tanittatasara azokkal a feltetelekkel amelyeket fentebb emlitettem?

    Ezen kivul szeretnem azt is megtudni, hogy milyen modon tudnank innen a tavolbol tagja lenni ennek a kozelmuktban alakult kozossegnek?

    Lenne-e lehetoseg arra , hogy angolul is folytathassak a tanulmanyaik egy reszet?

    Mik a koltsegei egy ilyen iskolaba valo beiratkozasnak?

    Elnezest kernek a sok “kerdes-zuhatag “miatt ( foleg ha mind erre a kerdesre valamelyik masik rovatban valaszt kaphattam volna) .,,igazabol ez mind olyan uj szamomra!

    Elore is koszonom valaszat;
    Tisztelettel,
    Katalin

    Post a Reply
    • Kedves Katalin!

      Bárdi-Farkas Beáta igazgató válasza:
      Nagyon érdekes kérdéseket tettél fel, amelyeknek egy részére tudok válaszolni, másokra nem. Mi egy teljesen új szerveződésű Életiskola szemléletű intézmény vagyunk, ennek nappali rendszerű oktatása is folyik itt helyben Pécselyen. A távoktatásos, otthontanulós ágazatunk úgy jött létre, hogy az igény talált ránk és erre reagáltunk mi. Azért szerveztük meg az iskolát, mert mi magunk (pedagógusként), elégedetlenek voltunk az iskolai oktatás jelenlegi formáival. Átalakult az életünk, átalakult az egész világ, átalakult az információáramlás, a munkaviszonyok, a társadalom szerkezete, minden. Azt vettük észre, hogy az oktatási intézményeknek nincs szervezeti kapacitása, a másfajta tudásigény kielégítésére, nem beszélve a lelki igényekről. Egyáltalán nem képes szolgáltatni, nem a gyermek a fontos, a rendszer a fontos, amit az “alulszocializált” tömeg megregulázására használnak (megjegyzem ez is érthető).

      A fentebb említettek miatt, nincs tömeges tapasztalatunk a külföldről hazatért otthontanuló gyermekek tekintetében, bár az én családom és a tanítóim is éltek külföldön gyerekestől, így a saját gyerekeinkkel kapcsolatban bőséges információval rendelkezünk, nemcsak mint oktató, hanem mint szülő is. Igazgatóként és pedagógusként a következő pontokat jelölöm meg kritikusnak egy ilyen esetben:
      A gyermekek csak beszélnek magyarul, de a magyar helyesírásban teljességgel járatlanok, beszédjükben valószínűleg akcentussal rendelkeznek, a magyar tömegtársadalmi szokásoktól eltérő szellemiséget hoznak magukkal (nyitott és végtelenül pozitív, tevékeny, gyermekek, jó anyagi körülményekkel és összetartó szeretetteljes, nyugodt családi környezettel). Egy normál általános iskolában a hiányzó ismeretanyag pótlása nehézkes, a tanítónak plusz feladatot jelent, emiatt nem nagyon lelkesedik. A gyermeket felzárkóztatása során az az élmény éri, hogy habár mélyebb és részletesebb az életre kiterjedő ismeretköre, ezt az iskola értékelése nem díjazza. Nem erőfeszítéseit értékeli, hanem az aktuális kötelező tananyaghoz mért tudását veszi figyelembe. Magyarán rosszabb eredményei vannak (esetleg tanulmányi jegyei is) mint amivel a többiek rendelkeznek, pedig valójában sokkal jobb, sokkal többet teljesít. Ezt a gyerekek között kialakult rangsorban (mely rangsor kialakítását a jelenlegi iskolarendszer erősen támogat) első helyen állók ki szokták használni, és igyekeznek megtorolni testileg, szellemileg, lelkileg. Ez a mai iskolarendszer egyik rákfenéje. Természetesen nem minden iskolára igaz ez, van ahol nagyon jó tanítók vannak!!!!! Ha nem otthontanításban gondolkozik valaki, akkor egy ilyet kell találni.
      Miben vagyunk mi másak?
      Az iskolánk körül gyülekező közösség:
      A mi gyerekeink otthon nem a fentiekhez vannak hozzászokva. Otthon együttműködésre, családi kooperációra neveljük őket, hiányzik a testi, lelki, szellemi brutalitás, pozitív, építő jellegű tevékenységeket élnek meg az életkorukhoz alkalmazkodó, racionális korlátozásokkal. Általában ezekben a családokban nincs drill, viszont van tisztelet és szeretet, gondoskodás, felelősségtudat, kötelességtudat. A különbözőséget a gyerekek traumaként élik meg, ki így, ki úgy védekezik, a legtöbbször szomatizálnak. A szülők egy ideig küzdenek a lelkiismeret furdalással, amit a többségi társadalom közvetít feléjük, aztán egyszer csak elhatározzák, hogy elég, nem a kifelé megfelelés a fontos, hanem a gyerek boldogsága. Aki teheti, kiveszi a gyerekét az iskolából magántanulónak, és vagy otthon tanulnak, vagy saját kis tanulóközösséget hoznak létre.
      A szülők a megszokottól eltérő világot akarnak létrehozni, leginkább építeni szeretnék és nem rombolni, az erőszakos versenyszellem helyett a kooperálást, együttműködést részesítik előnyben ahol mindenki tudása és képességei legjavát tudja alkalmazni. Úgy tűnik ez egy világméretű törekvés, ahol a különböző nemzetek el kezdték keresni saját nemzeti gyökereiket, közös célokat állítanak fel azzal a határozott elképzeléssel, hogy ezt követően a földön élő emberiség közös erkölcsi pontjait térképezzék fel, és éljenek e megtalált értékek szerint együttműködve a többi nemzettel. Minden beszélgetésen előtérbe kerül a föld, mint egy szerves egység gyógyítása.
      Aki beíratja hozzánk gyermekét, körülbelül egy ilyen szellemiségű szülői közösséget fog nálunk találni. Az tartozik ide, aki ide akar tartozni, és hozzátesz és nem elvesz. (sicc Széchenyi)

      A példa pedig ragadós. Hisszük, hogy az erőszakkal nem, de ezzel a módszerrel meg lehet változtatni a világot.

      Grüblné Krekovics Gabriella vezető tanító válasza:
      Kedves Katalin!
      Az oktatás terén mindenre van megoldás,ha rugalmasan kezeljük és nem ragaszkodunk a beidegzett gyakorlathoz.A gyermekei számára időt kell adni ahhoz,hogy át tudjanak állni a magyar nyelven való tanulásra,először a nyelvtudást kell írásban is megalapozni ahhoz,hogy Angliában megtanult ismereteket átkonvertálhassa a másik nyelvre,ehhez először a nyelvünk alapos elsajátítása szükséges rengeteg játékossággal és az érdeklődés fenntartásával,élvezze a magyar nyelvet sok-sok élményt nyújtson nekik!A tananyagokat is lehet rugalmasan kezelni,hogy a magyar írásbeliséggel együtt tudják alkalmazni a már megtanult tudásukat.Ehhez tudunk kínálni egyéni tanulási tervet és ütemet,hogy az átállás ne okozzon problémát.

      Post a Reply
  2. Kedves Katalin,
    nincs egyedül, mi is hasonló cipőben járunk.

    A mi fiaink hazai iskolakezdés után három évet jártak külföldön iskolába. Most, hogy letöltöttük az előre tervezett időnket, azt látjuk, hogy a lehetetlennel határos visszailleszteni őket oda, ahonnan jöttek. Más fejlődési utat jártak be mint az otthoniak, és mi mind a két út előnyeit szeretnénk megtartani. A magyar ismeretanyagot, a magyarságot, de az angolszász rendszerben megerősödött, odahaza csak az óvodásokra és kisiskolásokra jellemző, később elsorvadó lelkesedést, kezdeményezőkészséget is.

    Ebben a tervünkben a megkeresett iskolák (nem csak államiakat szólítottuk meg) nem voltak partnereink, emiatt úgy döntöttünk, hogy az általános iskolát otthontanulóként fejezzük be. Abban reménykedünk, hogy hasonló gondolkodású családokat megismerve addig is biztosítani tudjuk nekik az “osztályközösséget”, és néhány év múlva talán létrejönnek olyan felsőbb iskolák is, ahová bátran irathatjuk be a majd a gyerekeket. A fórumokat olvasva az igény megvan rá, de mindenki kivár, vagy a bizonytalan jóval szembern az ismert rosszat választja.

    Mi szeretnénk a “kritikus tömeg” eléréséhez hozzájárulni. Ezt a tervünket a balatonfelvidéki iskola nélkül nem tudnánk megvalósítani.

    Sok erőt az országváltáshoz! Nincs egyedül!

    Post a Reply
  3. Tisztelt Igazgatosàg!

    Hasonlo kérdéssel fordulok önökhöz mint Katalin.
    27 éve élek Svàjcban, 3 gyerekem van, kettö màr nagykoru. Szeretnénk visszaköltözni Magyarorszàgra, valoszinü egész közel fogunk lakni Pécselyhez. Tibor fiunk, aki 10 éves itt született Svàjcban, francia nyelvterületen. A magyar nyelvet csak tölem hallja, (férjem svàjci). Mindent megért, de nehézkesen beszél. Pedig két nagy gyerekem jol tudnak magyarul. Azt hiszem ez karaktertöl is függ. Szerintem gyorsan belejönne ha kell, de persze az iràs-olvasàs nem megy neki.
    Jelenleg itt egy Waldorf (Steiner) iskolàba jàr, mert az ö filozofiàjuk àll Hozzà a legközelebb, de föleg mert màs alternativ iskola nem nagyon van itt. Egészen véletlenül talàltam önökre, és nagyon tetszik ahogy az oktatàsrol vélekednek. ( eröszak nélkül, csalàdszeretö ect).
    Egyelöre föleg tanàcsra lenne szükségem, kihez forduljak. Lenne-e esetleg màs szülö aki ilyesmi “cipöben jàr”? Nagyon szeretném ha fiam megtanulnà a magyar nyelvet irni, olvasni és jol beszélni, de biztos kell hozzà sok energia az én részemröl is. Honnan kérhetek segitséget? Van-e olyan iskola ahol elfogadjàk az ilyen esetet?
    Elöre köszönöm segitségüket,
    üdvözlettel,
    Kaiser Eszter

    Post a Reply
  4. Tisztelt “Keresok”,

    Hasonlo cipoben jar a mi csaladunk is: “vegyes” magyar-tajvani par, 2 gyerek, magyarul nem beszelnek, angolul es kinaiul viszont folyekonyan.
    Esetleg angol nyelvu online iskolaval probalkozott mar valaki? ilyen tudtommal magyarorszagon nincs, viszont nemzetkzi tanulokent akar ilyen jellegu amerikai iskolaba is be lehet iratkozni.

    Post a Reply

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.