A karácsonyi ünnepek kapcsán naponta hallottunk az szeretetről, jóságról, adakozásról. Sokat vitatott téma az is, hogy van-e szükség tantárgyként bevezetni a hittant és az erkölcstant.
Nyugdíjas pedagógusként meggyőződésem, hogy igen, és még ennél is fontosabb a szeretet. Akiben nincs szeretet, ne menjen pedagógusnak! A gyermeki lélek fejlődéséhez legfontosabb a szeretet. Semmi más nem számít. Minden jó, a szeretetből fakad.
A kapott szeretettől leszek jó. Ha jó vagyok, szeretetet adok tovább, hisz ettől vagyok jó. A szeretetből és jóságból fakad a szépség. Ha szép vagyok, attól jól érzem magam és ettől egészséges leszek. Ha jó és szép és egészséges vagyok és ettől és ettől jól érzem magam, jó a közérzetem és boldog vagyok. Ha boldog vagyok pozitív a gondolkodásom, ez van a tudatomban és a tudatunk irányít mindent- és mi irányítjuk a tudatunkat. Ilyen egyszerű. Egy körforgás az egész és a szeretet a hajtóerő.
Hetvenkét évesen háromezer méter magasban hegyet mászok, fölszaladok tűsarkú cipőben a hatodik emeletre, nem szedek semmilyen gyógyszert, nem járok orvoshoz csak a kötelező vizsgálatokra, és 50 évesnek érzem magamat, mindezt a szeretetből kiindult pozitív gondolkodástól. Erről szól a tízparancsolat és Jókai Anna Az együttlét – Töve és gallya című könyvében a fekete főszereplő kultúrájában s erről van szó. A Szeretet isten és a Gonosz isten harcol egymással és mi emberek saját választásunk szerint a Jó vagy a Gonosz isten hadseregéhez csatlakozunk. A Jó, a Szeretet isten hadserege felépít minden jót szeretetből, jóságból, és semmit nem kap érte, csak az út végén a választott istene mellett részt vesz a felépített jóban. A Gonosz isten hadserege arra vállalkozott, hogy mindazt a jót, amit a másik sereg felépített szétrombolja a pillanatnyi haszon reményében.
Én mégis maradok a jó oldalon. Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy mindenki még a földi életében elnyeri azt, amit megérdemelt, nem akkor, amikor várja, nem is úgy, ahogyan gondolja.
A gyermekeimet, unokáimat, családomat, környezetemet, tanítványaimat erre neveltem, hogy CSAK A SZERETET FONTOS. Akik meg is értették ezt az egyszerű dolgot, mindegyikükből tisztességes, tisztalelkű, jó ember lett. Jóban vannak saját magukkal, tudnak szeretetet adni és kapni. Nem tudta elrontani őket az a bizonyos 40 év sem, amikor nem az erkölcstan volt a legfontosabb tantárgy az iskolában.
Hogy kitől tanultam?
Egy háromezer lelkes kis faluban születtem lásd: Társadalomtörténeti monográfiák 1. Fél Edit – Hofer Tamás: „Mi korrekt parasztok „ című könyve az én falumról szól. Ott éltem 15 éves koromig, az ottani erkölcsök és tradíciók szerint, ahol a becsület, a megbízhatóság, a szeretet, a gondoskodás volt a fontos. Ahol a falu felnevelte az árvákat, ápolta, gondoskodott az egyedül maradt öregekről. Senki nem került az árvaházba vagy öregek otthonába, ugyanis felváltva ápolták és látták el őket.
Boldog vagyok, hogy a gyermekeim iskolája egyik fő irányvonala a hivatalos tanrend mellett erről szól. Ilyen iskolákra van szükség, ahol a gyerekeket egyedi érzékenység szerint a jó felé terelik. A „jónak lenni jó” szlogent még kiegészíteném azzal, hogy a „jótól leszek jó”.
Tőlem telhetően erkölcsileg és anyagilag is támogatom, és minden jóérzésű embernek kérem a támogatását, segítségét, hogy minél több gyerek ezen a szellemi úton indulhasson el, hogy ne vesszen ki a napi hajsza és a gonosz sereg nyomása alatt a szeretet.
Molnár Kálmánné nyugdíjas pedagógus