Nappali, NAPOK, egyéni munkarend, magántanuló
Amikor anno a Kineziológia Magazin hasábjain azt boncolgattam mit is jelentenek, és hogyan működnek a különböző alternatív pedagógiai módszerek, mindegyre csak az járt a fejemben, hogy mindegyikben van valami, ami jó, amivel azonosulni lehet, de valahogy egyik sem teljes, vagy inkább hiányzik belőle valami, amitől teljességében működőképes lehetne. Arra jutottam a gondolataimban, hogy mindez azért lehet, mert nem a „miénk”. Nem a miénk, mert nem a mi kultúránkból nőtt ki, nem a mi tapasztalatainkból érett. Írtam ismert és kevésbé ismert pedagógiai irányzatokról, módszerekről, miközben egyre az járt a fejemben, hogy lehet, hogy ezeket egy kistelepülés iskolájában, vagy egy szegregált iskolában nem lehet működtetni, viszont Kati néninek, vagy Józsi bácsinak ott is megvannak a saját (tapasztalatából létrejött) eszközei arra, hogy úgy neveljen, formáljon ifjú generációt, hogy az ÉLET-KÉPes legyen. Aztán azzal sem nagyon tudtam mit kezdeni, hogy ha egy iskola elkötelezte magát egy módszer mellett, azt az ott tanító pedagógusoknak csinálniuk kellett, ha akarták, ha nem, ha képesek voltak rá, ha nem. (Természetesen megvolt az a választásuk, hogy nem állnak bele és másik iskolában tanítanak, de ez egy más téma.)
Meglehetősen felkavart a cikksorozat, mire a végére értem. És akkor jött a BWM. Nagy találkozás, új lehetőségek, nagy felelősség. És belevágtunk!
Alapvetően abból indulunk ki, hogy magyarok vagyunk. Magyar az anyanyelvünk, a gondolkodásunk, a kultúránk. Magunkban hordozzuk generációk örökségét, hagyományát, viselkedési mintáit, amik csak ránk jellemzőek. Éppen ezért együtt forgunk és változunk az év szakaival, ünnepeljük népünk hagyományait, ünnepeit. Komplex egész rendszerként kezeljük a nevelést, oktatást. A holisztikus szemléletmódot tartjuk szem előtt, hiszen a részek összege élő esetén, nem egyenlő az egésszel.
Márpedig nekünk élő gyerekeink vannak, bárhol is legyenek e hazában, vagy a világ bármely pontján. Nem kis feladat megteremteni a színtereken (nappali-, NAPOK-, magántanulói rendszer vagy egyéni munkarend), ezt a szemléletet, hiszen mindegyik másféle odafordulást igényel. Van azonban egy olyan közös szál, ami minden működési formában azonos, ez pedig a projekt alapú oktatás és vizsgáztatás. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek egészként fogják fel először a tanulandókat, majd azokat havi projektekre/kisebb egységekre bontva dolgozzák fel úgy, hogy közben már tudják, hogy ez azért kell, mert EZ az EGÉSZ része.
Elkészült projektjeik a vizsgaprezentáció alapjai. A NAPOKos (Nappali rendszerű Projektalapú Oktatás) és a nappali tagozatos gyerekek, hónapról hónapra lehetőséget kapnak arra, hogy a már elkészült projektjeikből bemutatót tartsanak egymásnak. Ilyenkor a tartalmi értékelésen túl, olyan értékes visszajelzések is érkeznek számukra a tanáraiktól és a társaiktól, amit új viselkedésmintaként beépítve a prezentációikba egyre magabiztosabbak lesznek. Hogy még inkább tisztában legyenek működésükkel a világban, és tudják irányítani, kezelni tetteiket, végigvezetjük őket a HOME (holisztikus mentálhigiénés foglalkozás) programján, ahol kizárólag a saját világuk harmóniájának megteremtéséhez kapnak segítséget.
Ma a nem formális, informális oktatást tartjuk a legcélravezetőbb útnak.
Kísérletező kedvünk a jobbítás szándékával minden évben hoz azonban valami újat. Még gyerekcipőben járunk, de nyitogatunk a design- vagy tervezői gondolkodás bevezetésére a tanításban. Ez a módszer sok olyan helyzetben felhasználható, ahol adott egy komplex probléma, és a cél nem a helyes megoldás megtalálása, hanem egy működőképes, megvalósítható megoldás kidolgozása, ami pozitív hatással van a környezetünkre.
Kísérletezünk a tantárgyi integrálással is, ahol egy adott korban gyűjtünk össze minden fontos történést (irodalmi, történelmi, fizikai, földrajzi, technikai, sport…) így is az egészleges látásmódot segítve.
Már alsó tagozatban jól megalapozzuk azokat a képességeket, amikre később biztonsággal építhetnek. Ilyenek például az Alapozó fejlesztés (elemi mozgásmintákra és a mozgáskoordináció fejlesztésére támaszkodó komplex, több agyi területre kiterjedő idegrendszer-fejlesztés módszere), a kineziológia gyakorlatai (agyfélteke integrációt célzó – és stresszoldó gyakorlatok), az RGM módszer (RONNIE GARDINER MÓDSZER, amely a ritmus és a zene segítségével stimulálja az idegrendszert). Mindezt persze nem külön-külön foglalkozásként, hanem beépítve a mindennapokba, mozogva, mozogva és mozogva, hogy a tanulnivaló nyitott pályán közlekedhessen és már a kisgyermek is megtanulhassa: Kudarc nincs, csak visszajelzés. És ha a visszajelzés tetsző, akkor rendben van. Ha pedig nem tetsző, akkor még mindig VAN VÁLASZTÁS, hogy egy másik úton elérje, és átérezze azt az érzést, amikor a visszajelzés számára tetsző.
Így élünk mi nagycsaládként, generációk együtt, ahol „a tudás apáról-fiúra száll”.
Antal Zsuzsanna
szakmai vezető