A legfontosabbnak a hitelességet, az őszinteséget tartja – A gyerekek kifinomult érzékkel veszik át a rezgéseit
Csontó Renáta hat éve dolgozik a Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Iskolában. Jelenleg a negyedikesek osztályfőnöke és az alsó tagozat vezetője. Gyakorlati élményekre építve szabadságot és felelősséget adva biztosítja a fejlődést.
– Mi motiválta arra, hogy a pedagógus szakmát válassza?
– Visszaemlékezve a pályaválasztással kapcsolatos emlékeimre eszembe jut, hogy mindig személyek, példaképek befolyásolták az irányultságomat. Óvodásként gyerekorvos, elsősként tanító, felső tagozatosként meteorológus szerettem volna lenni, az akkori földrajz tanárnőm hatására. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az ország egyik nagymúltú iskolájába, a győri Révai Miklós Gimnáziumba jártam, ahol aztán bajban voltam, hogy merre tovább. Nemcsak tanáraim, de diáktársaim is inspiráltak, számomra mégis az összetartó és támogató közeg ereje volt a meghatározóbb. Visszagondolva, nem is tudom, hogy jutott a tanulás mellett mindarra idő, amivel akkoriban foglalkoztam: sportlövész voltam, több számban országos bajnok, mellette társastáncoltam, páros és formációs versenyekre, fellépésekre jártam. Edzések, versenyek, táborok és közösségek! Talán ezért is maradtam szülővárosomban, Győrben, az Apáczai János Tanítóképző Főiskolán, mellette társastánc pedagógus diplomát is szereztem.
– Mi az az irányvonal, amit szívesen követ a munkája során?
– Pedagógiai tevékenységemet tánctanárként kezdtem, aztán a család évei következtek. Férjhez mentem és három gyermekemet nevelgettem. Hálás vagyok, hogy ezeket az éveket velük tölthettem, ma már felnőttek és nagyon büszkék vagyunk rájuk. Szakmai szempontból ekkor fejlődtem a legtöbbet, kijártam újra az óvodát, iskolát és gimnáziumot. Háromszor! Megismertem gyerekeket, szülőket, pedagógusokat, stílusokat, módszereket. Mindemellett felesége vagyok egy vállalkozó szellemű, mindig más utat kereső férjnek. Megismertem a családi vállalkozói létet, ebben dolgoztam a lapkiadástól a tanfolyamszervezésig. Férjem, Csontó Zoltán az Eldobogó Lovasiskola szíve-lelke és szakmai vezetője, útkeresése során találta meg a természetes lókiképzést, úttörője magyarországi elterjesztésének. Tapasztaljuk és valljuk, hogy a módszernek hatalmas személyiségfejlesztő hatása van gyerekre, felnőttre egyaránt. A lóval való foglalkozás során feladatot kap, ami által fejlődhet, a ló, – de akár a kutya is – tükröt is tart, mert felszínre hozza a gyengeségeket, megtanítja a következetesség és a fokozatosság elvét, ami a kommunikációs képességeket is fejleszti. A szülőként megélt tapasztalatok mellett ez is meghatározza a pedagógiai irányvonalamat, de legfontosabbnak a hitelességet, az őszinteséget tartom. A gyerekek kifinomult érzékkel veszik át a rezgéseidet, pörögnek, ha pörögsz, szétesnek, ha szétszórt vagy, alszanak, ha alacsony az energiaszinted. Nem lehet becsapni őket, tudják rólam, hogy „bőgős” vagyok, könnyen elsírom magam meghatódottságomban. Ezek az emlékek megmaradnak: szavalatok, egy szólóének karácsonykor, fantasztikus kolléganő búcsúztatója, bocsánatkérő levelek, apró kavics ajándékok, vagy egy Csoki nevű tücsök és névadója az iskolaudvarról. Megdobogtatja a szívem, ha egy, a munkájából feltekintő diákom „anyának” szólít.
– Mióta tanít a Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Iskolában, milyen szerepeket tölt be az iskola életében?
– A hatodik tanévemet kezdtem meg az alapítványi iskolában a negyedikesek osztályfőnöke és az alsó tagozat vezetője vagyok. Szeretem ezt a csapatjátékot, inspiráló, támogató. Úgy alakítjuk a tagozat életét, hogy közösséget formálunk, a gyerek egyediségét és családi hátterét figyelembe vesszük. Leginkább a negyedik osztályban projekteket is készítenek csoportmunkában. Gyakorlati élményekre építve szabadságot és felelősséget adva biztosítjuk a fejlődést. Fejlődésre nekünk is szükségünk van, sokat tanulok a gyerekekkel, gyerekektől. Keresem a gyakorlati tudást adó szakmai továbbképzéseket is, legutóbb a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem „design thinking” képzésén vettem részt, ahol szemléletmódot és eszköztárat kaptam a diákok komplex megoldáskereső, kreatív gondolkodásának a fejlesztéséhez. Tavasszal pedig organikus, azaz a gyerekek testi, lelki és szellemi egységével foglalkozó pedagógiát kezdek tanulni.
– Hogyan éli meg a mostani, Covid által felülírt életet?
– Gyorsan változó világban élünk, ami rengeteg ingerrel bombázza a gyerekeket. Ezeknek a kivédésére is fel kell készíteni őket, hogy bízzanak magukban, bármire képesek és ne adják fel. Mivel mindezekre odafigyelünk és kihangsúlyozom, korábban felelősséget adtunk nekik, nem ér váratlanul bennünket ez a járványhelyzet hozta iskolabezárás. Az iskola oktatási felületén lévő tananyag és a hozzá tartozó feladatok alapján villámgyorsan aktualizáltuk az otthon tanulandókat. Türelmetlenül várom a személyes találkozást újra, kíváncsi vagyok, hogy az egyénre szabott, kötelező és szabadon választható feladatokat hogyan oldották meg. Tudom, hogy meglepnek majd egy-egy olyan projekttel is, amit ők találtak ki. Várom, hogy újra kinyisson az iskola, és rugalmasan, de kellő határozottsággal, biztos pontként jelen legyek a közösség életében.
Az Iránytű márciusi számában jelent meg az alábbi interjú. Ha még nem követi az újság Facebook oldalát, itt megteheti:https://www.facebook.com/Ir%C3%A1nyt%C5%B1-Polg%C3%A1ri-k%C3%B6z%C3%A9leti-havilap-Balatonf%C5%B1zf%C5%91-106559808091433