A Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Iskola kiemelten támogatja az otthonoktatást, az egyéni munkarendet (magántanulói státusz), az erre a célra kidolgozott távoktatási programukkal, mind a Magyarországon, mind a külföldön élő gyermekek számára. Többek között ezért is zökkenőmentes a digitális munkarend az iskolában.
Csire Rebeka 8. osztályos tanuló Malajziában él szüleivel. Rebeka nemrég megszerezte az C1 komplex, felsőfokú bizonyítványát angol nyelvből, amihez ezúton is szívből gratulálunk!
Kíváncsian kérdeztük tanulmányairól, kedvenc időtöltéséről, motivációkról, és arról, hogy milyen távlati célokat tűzött ki maga elé.
– Milyen tapasztalataid vannak az egyéni munkarenddel kapcsolatban? Sikerült megszokni ezt a fajta tanulási módszert?
Igen, sikerült. Tavaly szeptember óta egyéni munkarendes tanuló vagyok. Saját magam alakíthattam ki azt a menetrendet, ami a leginkább segített abban, hogy minden feladatom időben készen legyen. Én azt választottam, hogy minden nap tanulok, mintha járnék iskolába, így a hétvégéimet a kikapcsolódásnak tudom szentelni.
– Mi motivál a tanulásban?
A legnagyobb motivációm az egyben a hobbim is. Az utazás. A szüleimmel és nagyszüleimmel már kiskorom óta imádok utazni, legyen ez belföld vagy külföld. Rájöttem, hogy az angolt mindenhol megértik, az összes országban, ahol jártam mindenhol tudtam boldogulni vele. Kiskorom óta nagyon érdekelnek a különböző kultúrák és szeretem, amikor látom, hogy a helyieket is érdeklik az én gyökereimet. Az első nagyobb utazásom 5 évesen Angliába volt. Már akkor motivált, hogy mielőbb elsajátítsam a nyelvet, hogy külföldön is tudjak majd boldogulni.
– Ki a legfőbb példaképed?
A legnagyobb példaképem és egyben segítségem is, az anyukám. Mindig együtt gyakorlunk és van, amikor otthon is angolul beszélünk.
– Mesélj nekünk Malajziáról! Miben különleges az ottani élet?
A járványhelyzet miatt nem mindig tudunk azt csinálni, amihez kedvünk van. Komoly kijárási tilalom van olykor. Viszont ha nincs, akkor a szigetet járjuk, sokszor hegyet mászunk, templomokat látogatunk, és az itteni barátainkkal találkozunk. Ami nagyon jellemző Malajziára de főleg arra a szigetre, ahol mi élünk az az, hogy nagyon sok nemzetiségű ember él egymás mellett. Ez abból a szempontból is nagyon jó, mert így sok más kultúrával megismerkedhetünk. Az emberek hozzászoktak az elfogadáshoz. Mindenkinek megvannak a saját ünnepei és hagyományai. Nagyon elfogadóak minden szempontból. A másik nagy előnye a sok féle étel. Nagyon eltérő konyhával rendelkeznek, de ami összeköti mindegyiket az a csípősségük. Másféle fűszerekkel dolgoznak, de a chili mindenki nagy kedvence. A magyar konyhához nem hasonlítható egyáltalán. Mindenfélét meg lehet találni, az én kedvencem a tarisznyarák és a garnélarák. A különböző nemzetek konyhái ezeket is másféle módon dolgozzák fel, a japánok nyersen eszik és a koreaiak pedig grillezve.
– Mik a jövőbeli elképzeléseid?
Van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék majd csinálni a jövőben. Közvetlen és szociális vagyok, tehát mindenképp szeretném, ha olyam munkám lenne, ahol minél több emberrel dolgozhatok. A középiskola alatt még legalább egy nyelvet fel szeretnék venni és azt is anyanyelvi szintre fejleszteni. Jelenleg az a legelső rövid távú célom, hogy elvégezzem sikeresen a középiskolát. Jelenleg több olyan munkaterület is van, amivel majd szívesen foglalkoznék. Az egyik a turisztika, a másik meg egy HR vagy PR pozíció.
Köszönjük az interjút, és további sok sikert kívánunk Rebekának!