Egy iskolában azok a legfurcsább pillanatok, amikor csend van, hiszen ott, ahol gyerekek tanulnak, ott az a természetes, hogy az élet zajai is jelen vannak. Most, mikor ezeket a sorokat írom, éppen esti csend van, ilyenkor van számomra is lehetőség átgondolni a hosszúra nyúlt, mozgalmas napokat.
Az élet zajai jelzik, hogy az élet zajlik.
Igyekszünk hírt adni iskolánk minden eseményéről, de az igazság az, hogy ebben a felgyorsult világban szeretünk mi is inkább a megélésben jelen lenni, és a mobil meg a fényképezőgép utáni gyors kapkodás helyett beszélgetni, nevetni, ötletelni, cselekedni, intézkedni, tenni-venni, vagy épp csak csendesen gondolkodni.
Hogy mi minden történik nálunk?
Az iskola Facebook oldalán hírt adtunk ezekről, de lássunk egy kis összesített listát:
- Február 3-án szalagavatónk volt, csodálatos estén vagyunk túl.
- Nemrégiben lövészversenyen jártunk, nem is akármilyen eredménnyel.
- Előtte Tatán a páncélosdandárnál jártunk.
- Közben folyamatosan iratkoznak be gimnáziumunkba a diákok, és a jelenleg 8. osztályba járók részéről is növekedett az érdeklődők száma, tehát sok-sok új arccal találkozunk mi is.
- December elején fantasztikus előadást hallhattunk/láthattunk Dr. Bárdos Erzsébettől, december végén pedig korcsolyázni mentünk.
- Márton napját is megünnepeltük, különböző programokat szerveztünk.
- A gyerekek és tanáraink is nagyon kedvelik a kihelyezett tanórákat: októberben Pápán jártunk.
- Az október egyébként is mozgalmas volt: október 6-án rendhagyó történelem órát tartottunk, október 23-án pedig Budapesten jártunk megemlékezni.
Amikor valaki az iskolánkba látogat, akkor nemcsak a hely atmoszférája a kert a tóval, a máshol jellemző, de nálunk hiányzó stressz ténye, a tágas terek, a “De jó itt lenni!” olyan Harry Potteres érzés, a tanáraink szakmai tapasztalata és elhivatottsága, a jól szervezett oktatás és a vidám gyermekarcok nyűgözik le, de a diákjaink alkotásain is mindenki ámul.
Természetesen egyetlen iskolában sem minden rózsaszín vattacukor, így én sem szeretném azt a képet sugallni magunkról, hogy nálunk aztán minden tökéletes.
Nálunk is vannak kihívások, sőt, több is, mint szeretnénk – hiszen mi gyerekzsivajt, mókát-kacagást szeretnénk minden napunkra. De az élet nem ilyen, és az öröm az ürömben az, hogy végül is így leszünk mi is életrevalók az iskolával, és a nálunk tanuló diákok is felkészülnek a való élet kihívásaira.
Kihívások, amikkel mi is küzdünk:
- Iskolánkat is hátrányosan érintette az energiaárak változása, mint minden intézményt Magyarországon.
- Az ország szinte minden iskolájában megjelent a jellemző tanárhiány, de a mi tantestületünk a hírekkel ellentétben teljes. Szerencsénk van ebben a tekintetben, hiszen tanáraink nemcsak szakmailag járnak élen, de a hivatástudatuk is vitán felüli. Az ilyen tanárokat egyébként is lasszóval kellett fogni eddig is, és abban van változás, hogy jobban kell előre gondolkodnunk, például a következő tanévekre új szakmai alapokkal.
- Amivel küzdünk, az alapítványi iskolákat érő vád, hogy csak a sérült gyerekekkel foglalkoznak, holott ez nem így van, mert erre megvannak a speciális intézmények.
- Egy nap számunkra is csak 24 órából áll, pedig nekünk legalább napi 36 órányi tervünk lenne. Igyekszünk mindenbe bevonni a diákokat is, és aztán újfent elámulni azon, hogy milyen okosak, ügyesek, talpraesettek és vagány ifjoncok tudnak lenni. A mindennapi bizonyíték feltárulása arról, hogy milyen csodálatos, egyedi és tehetséges minden tanulónk, az egy kegyelmi állapot.
A mi iskolánk nem az a hely, ahol csak eltengődnek a gyerekek, aztán majd lesz velük valami… Mi feszített célokat állítunk eléjük is a kis létszámú osztályainkkal – ahogy magunk elé is szoktunk –, mert így az életben a megküzdési stratégiáik sokkal szélesebb mederből fognak meríteni. Ezért találtuk ki például a kadét programot is, ami egy háborús ország szomszédságában hirtelen még minőségibb feladatnak bizonyult. Mi nem katonákat képzünk, hanem túlélőket, lehetőséget az életre.
Közben ez, és általában véve a tanítás és az iskola üzemeltetése azért is különleges feladat, mert védjük is a tanulóinkat azoktól a problémáktól, amiktől más iskolákban napi szinten szenvednek a tanulók.
Így egyszerre óvni-védeni és közben a kihívások leküzdésére is megtanítani őket, nos, egy különleges egyediséget ad a Báró Wesselényi Alapítványi Iskolának, ami sehol máshol nem jellemző. És mi erre büszkék vagyunk.
Büszkék vagyunk, mert amit az utóbbi 10 évben letettünk az asztalra, az maradandó. Ugyanez a tervünk a következő 10 évre is.
Bárdi-Farkas János
BANONA
alapító társelnök