Érett már az iskolára? 1. rész
Az iskolaválasztás hajrájában, gyakori kérdés a szülők részéről, hogy „Vajon érett már a gyermekem az iskolára? És ha nem, akkor vajon érett lesz már akkorra, mikor mennie kell?” Február eleje van, tavasszal beiratkozás az első osztályba, és az év ezen időszakában a jövendőbeli kis elsősök szülei folyamatosan az iskola témája körül forgolódnak, válogatnak az intézmények között, informálódnak, tájékozódnak. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy szabályozás ide vagy oda, korhatár kérdés pro vagy kontra, nagyon jellegzetes az, ha a gyermek érett már az iskolára, de az is, ha még nem az. A következő 8-9 hónapban még rengeteget fog fejlődni és változni a gyermek, de a következő jelekre érdemes odafigyelni. Fiziológiai alapvetések iskolaérettségnél Ha nem éri el a 110 centimétert és a 18 kilogrammot, ha nem indul meg a fogváltás – és vele együtt a csontozat erősödése –, és ha úgy egyébként nem az egészségéről híres, akkor lehetséges, hogy nem kellene még erőltetni az iskola megkezdését, főleg, ha a 6 évet május 31-e után fogja betölteni. A fiziológiai „megfelelelést” is érdemes figyelembe venni, de az a tapasztalat, hogy az egy-két kilogramm és egy-két centiméter mínusz nem jelenti azt, hogy a gyerek ki fog borulni az iskolapadból. A léc inkább a pszichikai érettség kérdőjeles részei miatt rezeghet majd inkább. Pszichikai alapvetések iskolaérettségnél Ha a csemete pszichológiailag nem felkészült még az iskolára 6 éves kora körül, akkor az abban nyilvánul meg általában, hogy: ő a renitens az oviban, soha nem akarja azt csinálni, amit „kellene”, minden sorból kilóg, ellenáll, kényelmes, kiszolgáltatja magát, nem öltözik egyedül, ha mégis, akkor lassan, komótosan, ráérősen, kerek-perec ellenáll az iskola témának, kinyilvánítja, hogy nem AKAR menni, egyáltalán nem érdeklik a betűk, nem érdeklik a számok, nem érti, hogy mi az, hogy három körte, meg két alma, az összesen öt gyümölcs, nem szereti a dalokat, mondókákat, és a szereplést sem, utál rajzolni, de olyannyira, hogy ceruzát nem is fog a kezében, ha mégis, akkor látványosan szenved, kizárólag festeni szeret (ez nem kíván olyan finommotoros készséget, mint a rajzolás), semmi más kézügyességet igénylő tevékenységet, nagyon „gyerekes” és szeleburdi még, hiányzik belőle az iskolás gyerekekre jellemző komolyság, nem képes/akar maga körül rendet tartani, okosabb akar lenni, mint az óvónéni. Ezeket végigolvasva gondolhatnád azt is akár, hogy „hm… ezek alapján vannak olyanok, akik SOHA nem lesznek alkalmasak iskolába járásra”, és bizony nem állsz messze a valóságtól. Fizikailag minden gyerek képessé válik...
